| Fiatalon egy kulcslyukon át lestem a világba, |
| hol Költészet és Valóság szeretkezett; |
| szájtátva bámultam a Kámaszutra százszor száz fogását, |
| mely hóizzásig hevíti a szellemi gyönyört – |
| kupleráj volt, amiről azt hittem, hogy templom, |
| az örökkévaló értékek csarnoka: |
| irodalom, kancsal helyezkedés, elvakult iskolák, |
| s a kasszánál a púderpáncélos utókor, a madám. |
| Ha magammal vihetnék valamit a megsemmisülésbe, |
| Istent és a francia forradalmat, |
| a szédítő sejtést, hogy mindkettő emberi lelemény, |
| s a mindenség sötétjében csak rögeszménk világít, |
| hogy a szabad képzelettől a tárgyul vett anyag megváltozik. |
| A korstílus csak romlásra szánt, izgató fehérnemű. |
|