Három évig játszott velem egy házimacska, |
tanított arra, amire Lear királyt a lányai. |
Most a föltámadás egérútján hajszol a gyógyszer – |
kétoldalt az egymást tiporva parkoló kocsik, |
Csak még egy percet, egy napot, egy évet… |
Azt mondtam én is, amit minden vallásalapító. |
Amikor rájöttem arra, hogy a versnél fontosabb az élet, |
azt hittem, tudok aranyat csinálni: |
verset, ami nem vers, hanem élet; |
a remény ezredszer is bolondot csinál belőlünk, |
s lyukas vödrünkkel nekiállunk kimerni a világóceánt. |
Élek. Fölöttem a Nap kerek tigrispofája, |
s a vérszagtól remegő bajusz, a sugarai. |
|