| A magyar sorsfilozófusokban mindinkább zavart, |
| hogy költészettel tömködik ki eszméik hézagait. |
| Szilárdabb kötőanyagra volt szükségem. |
| Egy lépcsőn másztam fölfelé, az általánosíthatóig; |
| a lépcső tetejéről Sárbogárdot láttam – |
| Karthágónak nevezték… Rómának… New Yorknak… |
| A vízcsöppben a teljes égbolt tükröződne, |
| ha nem volna ott akadálynak a Föld; |
| a magasba ívelő út visszavezetett |
| a talajba pólyált mag csonttörő adottságaihoz: |
| helyemre betonozva szótárt állítok össze saját szavaimból, |
| aknákat gyártok költészet címén… |
| Vidéki költő? Mi más az emberiség is, |
| mint vidéki őstehetség egy poros galaktikában? |
|