Illyés nem szerette Budapestet – |
persze Budapestről nem szerette Budapestet, |
s nem onnét, ahol szerinte a „jobbik rész” lakott. |
Én idestova ötven éve lődörgök Budapest házai közt, |
mintha egy kiismerhetetlen nővel élnék együtt, |
akit épp ezért már túl jól ismerek… |
A szerelem mindig is könnyen rejti a nembe az igent; |
láttam a világ sok özönvíz városát, |
de romokban csak egyet láttam, őt: |
szürke füsthaja fésületlenül lógott a homlokába, |
és szakadt bundája alatt tetűként másztak a tankok… |
Míg élek, emlékszem, hogy rázta meg magát negyvenöt tavaszán – |
a fényszoknyában strichelő, kis kurva, a remény |
kacsint s rossz matracára hívja a jövőt: NA GYERE, ÖCSI! |
|