| Könnyű az elvont költőknek, ők lepárolják a cefrét, |
| én viszont a forrásban lévő musttal dolgozom, |
| mely ereinkben keringve a robbanásig gázosodik. |
| Nekem fontos a versben a név, az időpont, a helyszín. |
| A titkos Nap a tényekből sugárzik… |
| abból, hogy minden úgy volt, ahogy mondom – |
| vagy mögülük… abból, hogy semmi sincs már úgy… |
| A Földfényesség történetét írom, |
| a repedésekből szivárgó, izzó anyagét: |
| a legszabadabb költő is mondandója rabja. |
| Ha elég soká nézünk zsebtükrünkbe, |
| egy sugallatokra hallgató őrült arcát látjuk, |
| aki, hiába bukik meg korról korra, nem adja föl. |
|