| A kedves arcon egyre több a ránc, |
| a szenvedélyben egyre kevesebb az élet – |
| az ősz fúria, lángoló pongyolában rohangál föl s alá, |
| hová tettem véren vett ifjúságomat? |
| Mindent jegyzek, mint Josephus a háború eseményeit: |
| „Ma reggel kigyulladt a gerincem, |
| az ostromgépek bárddal aprították csigolyáimat, |
| és testemet, e főfájós hasábfát |
| centinként vonta jégparazsába a zsibbadás.” |
| Ha volna isten, akit fölfoghatnék, |
| két világ közt, ebben az értékeit váltogató korban, |
| olyan, mint én, makacs, ember alkotta lény: |
| teremtésében minden csapszeg rossz helyen van, |
| de fűti reménye, a következő generációk. |
|