| Az öregség a havas hegycsúcsról nyíló kilátás; |
| de negyvenhétévesen hol a hó? |
| Elnézem azokat, akikbe nem csapott bele a villám, |
| az áramló világfolyadék sürgő sejtjeit: |
| nyüzsögnek, intézkednek, terveznek, vakok. |
| Miféle kegy az, élve üszkösödni el? |
| S miféle többlettudás birtokába juttat? |
| Az élet mindenek fölött az egészséget tiszteli, |
| a bajba jutottat szánja, de nem segíti: |
| a természetes kiválasztódásra esküszik. |
| Vagy mégis? valami fölfoghatatlan program szerint |
| csak a sírból kikelő Lázár kettős látását tanulom? |
| s azért zuhant gyerekkorom a háború lángkútjába, |
| hogy ne legyen olyan éjszaka, ami mögött nem látom a fényt? |
|