A hatvanas évek^*

Könnyű utólag okosnak lenni és a hatvanas éveket a naivitás   évtizedének látni különben is akkoriban a legtöbben állhatatosan és erősen   könnyeztünk hogy bele ne vakuljunk sugárzó eszméinkbe miközben egymás szavába vágva és ordítozva késhegyig menő   vitáinkat folytattuk valamelyik kávéházi törzshelyünkön ezt hallgassátok meg és mondtunk valami világraszólót és közben félszemmel a fekete égbolton átszáguldó lángpontot   figyeltük hullócsillag nem szputnyik egy nagy frászt üstökös igen mert valahogy minden forrásban volt a nyomorult   körülmények ellenére is és igaz hogy fiatalok voltunk de nem csak azért valami más is fiatal volt a testtelen erőművész a képzelet mely könnyen kitépi a föld izzó szívét és ugyanolyan könnyen   leszorítja az óceán tajtékzó szarvait és verseinkben isten helyett rigók röpködtek mert a képzelet   legvadabb kalandja éppen ez volt az egyszerű érzékelés körülöttünk a földi történet a csiki-csuki börtönök   a téeszesítés a hétköznapfolyó de homlokunk mögött homéroszi fényben egy harciszekérként   dübörgő taliga vágtatott és a gyeplőt az egy héten egyszer borotválkozó szegénység   fogta útban a történelem alól a jövő felé Ó ó mit bánom én hogy ma nem illik verset kezdeni így ha   egyszer siratóéneket kezdek láttam nemzedékem legjobb elméit én is de nem az őrület   romjaiban hanem filmgyári vágószobákban és tanszéki   egérlyukakban kik szabad levegő voltak és a tehetség naprobbanása és   nádszálderekú intelligens lázadás eljött értük a siker a ragacsos polip és szívükre tapasztotta   undok szívókorongjait csak lassan lassan hogy ne fájjon ez volt a szörnyeteg trükkje mindig egy csöppel kevesebb vér egy csöppel kevesebb indulat   egy csöppel több megalkuvás miközben zajlott az élet a gyereknevelés a válás a lakáscserék és a sok fontos közeli dologtól egyre kevésbé látszott a távoli   szemhatár amúgyis felhőkkel leples költészete egy reggel egy szivacsos arc néz vissza a tükörből ez lettem én hiába a pánikreakció a kétségbeesett nőügyek a vállra omló   Rákóczi-frizura a menő szöveg a műlezser farmerszerelés mindig egy csöppel több hatáskör egy csöppel több részesedés   egy csöppel kevesebb remény a lavina ordítva zúdul a völgybe és egyremegy neki Philemon és Baucis meg a Babiloni Szajha és a hegytetőről már egy újabb nemzedék nézi a minden   nemzedék örök történetét és az égtájtól égtájig gomolygó füstből megszületik a   Hatvanas Évek Mítosza tíz évnyi éden a madarak Beatlest fütyülnek és nincs   szívizomelhalás Kevés dolog borít ki annyira mint a hatvanas évek ürügyén   űzött sanda emléktárgyipar vesztett csaták mázsái helyett egy családi fotó a múltból és a napfénytől káprázó háttér a hatvanas évek csak kérdezze meg valaki hogy hát arra emlékeztek-e máris   nyakig süllyed a rothadásnak indult történetek bűzös   mocsarába és a ki nem mondott csattanó a hatvanas évek elég kifele sodródva a nyílt tengerre az eszmények nélkül didergő   világtél jégtábláján forró tényekre van szükségem   a túléléshez a hatvanas évek csak üres képkeret századunk ugráló filmjén egy örökké fiatal Faust járkál föl-alá   és a Föld tüzes lombikját rázva fedez föl   tízezer helyi és két világháborút a hatvanas években ő kezdi újra toprongya és zsargonja ugyan divatos de ő is csak az időtlen   idők óta remélt végső harcot hirdeti meg egy vereséggel több mi az neki őrültsége az élet munkamódszere ezt tudhatom úgy is mint hivatásos költő a testemben működő sejtradar már jóideje jelzi a jeges halált de agyamban még szikrázva napozik a jövőidőre kifekvő   igeragozás