K. Dezső^*

Ingatag

menny alatt

ingatag

létező,

sztoikus

mester és

link alak,

K. Dezső.

Háborús

gyertyaláng

tűhegyén

verdeső,

roncsnak is

gyönyörű

lepkeszárny,

K. Dezső.

És igen,

kurva is,

siker- és

pénzleső,

bonyolult

képletű

becsület,

K. Dezső.

És nekem

mester is,

fontos és

szédítő,

keresztfán

fintorgó,

rímelő

K. Dezső.

Mert a szó

neki is,

nekem is

drágakő,

kivált a

mocsokból,

kacsint rám

K. Dezső.

Századunk

gyermeke,

elbukott

fölkelő,

szabadság

hőse és

bohóca,

K. Dezső.

Nem különc

madaras

költő, mint

T. Dezső,

férfias,

sugaras

hódító,

K. Dezső.

Csupa íz,

csupa tűz,

csupa láz,

csupa nő,

csupa haj,

csupa jaj,

csupa baj,

K. Dezső.

Elegáns

stílus és

biblikus

véreső,

láthatod,

mik vagyunk,

haldoklik

K. Dezső.

De csiszolt

mondata

fölragyog,

lásd, ez ő,

K. Dezső,

K. Dezső,

K. Dezső,

K. Dezső.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]