| Szellemügyeket intézve e romos kancellárián |
| mind gyakrabban találom magamat a senkiföldjén: |
| ködülte könyvkupac az íróasztalon, |
| a géppapíron olvashatatlan szöveg… |
|
| A fiatalság az éles határvonal, |
| ahogy a valóságban soha, jó és rossz között; |
| a vallásalapítók metsző mosolya, |
| e kétélű, de egyoldalú penge, |
| mely kettévágja az élet csomóját |
| s a vér alvadó szirmait jelszóvá préseli: |
| minél rosszabb, annál jobb! haza vagy halál! |
|
| Majd ellobban a rumlángos roham, |
| s a sorskígyó fagyos szél képében sziszeg. |
|
| Az érett férfikor? Fényes rögeszme: |
| a tizenhetedik századi Erdély, |
| kis ütközőállam a valóság s az utópia közt. |
| S egy gyertyaárnyas zugolyban a Nagy Fejedelem, |
| barázdált arc, keserű ráncok, |
| a janicsárszartól bűzlő mező kockáit járva képzeletben, |
| utánozhatatlan stratégiával, |
| de vesztő állásban és lépéslehetőség nélkül sakkozik. |
|
|