Katipatika

 

 

 

 

Napkérlelő

Süss ide, süss ide,
 
édes nap,
 
addig jó, míg
 
fényes vagy!
Múlik a vigalom,
oda az ünnep,
lombok, sugarak
semmibe tűnnek.
Ücsörgünk a házban,
erdő-mező gyászban,
 
jéghideg lázban:
havazik, havazik.
 
Szívünket is
 
beborítja
 
tavaszig!

 

 

 

Csillag a földön

 
Csönd, csönd,
 
messzeség.
 
Fekete még
 
a fényes ég.
 
Mitől világos
 
mégis a sáros
világ és az alvó város?
 
Csönd, csönd,
 
messzeség.
 
Fekete még
 
a fényes ég.
 
Csillag alszik
valahol a földön,
 
eleven fényesség.

 

 

 

Csónakos

Álom-öbölben,
bárkában,
fekszik a Kati az
ágyában,
húzza az evezőt
álmában.
Lassan húzd az evezőt,
csónakos,
lábujjhegyen jár az óra,
óvatos.
Ha a nap felkel,
megjön a reggel,
hullámokkal és szelekkel
partra mos.

 

 

 

Nyár

Libegő, lebegő,
lángol a levegő.
 
Süt a nap,
 
sugarat
 
lődöz ezret.
 
Almafa,
 
körtefa
 
tűzben reszket.
 
Nyár,
 
nyár,
száll az ökörnyál.
Ideszáll, odaszáll,
nem is látni már.

 

 

 

Madarak

 
Nézd, Kati,
 
madarak!
Suhognak a nap alatt.
 
Itt repülnek,
 
ott repülnek,
sürgönydrótra települnek,
 
soha nem szédülnek.
 
Fekete a szárnyuk,
 
fehér a mellényük,
ha nem piszkálod az orrod,
 
fölülhetsz melléjük!

 

 

 

Hattyú

Hess, hattyú,
 
lengeteg!
Tündérszoknyád
 
lengeted.
Vízre hajtod
 
nyakadat,
vízben nézed
 
magadat.
Folyó vize
addig tükröz,
szerelemtől elapad.
Hess, hattyú,
 
táncosnő,
felhőtokban
 
drágakő!

 

 

 

Tudósok

Zöld mezőben barangol
egy német meg egy angol.
Szól az egyik felfedező:
„Komám, nézd csak, ez egy mező!”
A másik is mondja: „Hű,
komám, nézd csak, zöld a fű!”

 

 

 

Jóreggelt

 
Jóreggelt, jóreggelt,
Kati ma korán fölserkent.
 
Üldögél az ágyban
 
egyszál magában,
 
hallani a falon át,
 
hogy számlálja össze
 
minden földi vagyonát.
 
„Anyája, apája,
 
kutyája, macskája,
 
gyerekje…”
Jártatja a száját, nehogy
 
a nyelvét lenyelje.

 

 

 

Tigris

 
Tigris, tigris,
 
ritkán mosdasz,
 
inkább piszkos
 
bundát hordasz.
 
Erdőben,
 
mezőben
udvarolsz jó erőben:
 
„Én vagyok a
 
Szörnyű Tigris,
 
nálam szörnyebb
 
tigris nincs is!”

 

 

 

Repülő

 
Bő, bő, bő,
 
szegény repülő.
 
Ön is repülő?
 
Én is repülő!
Puszi ide, puszi oda,
 
kész az esküvő.
Júj, az orrom csavarod,
vidd el a légcsavarod!
 
Bő, bő, bő,
 
szegény repülő!

 

 

 

Réz bácsik

 
Tudod-e, Kati, mi
 
világít?
 
Ott jönnek a
 
Réz bácsik.
 
Világítva,
 
mint az izzó
 
szénszál,
 
mind a kettő
 
piros hajjal
 
sétál.
Tilos-jelzés a fejük,
zsebükben a névjegyük:
RÉZ ÁDÁM meg RÉZ PÁL.

 

 

 

Oroszlán

Kisoroszlán, gömbölyded,
boldog, mikor bömbölhet.
Nagyoroszlán kevéssel,
beéri húsevéssel.
Kisoroszlán, Nagyoroszlán,
hol rohangál, hol poroszkál.

 

 

 

Ringlispíl

A Kati nevű ringlispíl
forog-pörög, ahogy bír.
Rettentően sok a dolga:
lukat rúgni az új bútorba,
fellökni a kakaót,
kibelezni a mackót,
letépni a füleit,
gyötörni a szüleit,
ezt ledobni, azt megfogni,
késő estig rosszalkodni.

 

 

 

Vadliba

 
Vadliba,
 
liba, liba, liba,
 
vadliba, huss!
 
Itt van a
 
csuda, csuda, csuda
 
szép május.
Itt a tavasz, aranyos,
erdő, mező csatakos,
 
harmatos,
a cseresznye tűzpiros.
 
Vadliba,
 
liba, liba, liba,
 
vadliba, huss!
 
Itt van a
 
csuda, csuda, csuda
 
szép május.

 

 

 

Csörgőstánc

 
Csirr, csörr,
 
döm, döm, döm –
nincsen szebb tánc
 
a földön!
 
Egyet lépek,
 
kettőt lépek,
 
bámulnak is
 
rám a népek.
Tipegek, topogok,
padlón kopogok,
csoszogok is szaporán,
röpdös a rokolyám.
 
Csirr, csörr,
 
döm, döm, döm –
az asztalt is
 
földöntöm.

 

 

 

Csodalény

 
Ki kopog, mi ropog,
ki veri ott a nagydobot?
 
Mi az ottan
 
a sarokban,
tűzeset vagy bika-bál?
 
Ki az, aki ottan
 
háborodottan
 
ugrabugrál,
 
rúgkapál?
 
Lény az, csodalény,
úgy bömböl, mint a bölény,
fején kócos a sörény,
 
tizede egy embernek,
neve: KATI-MEGVERLEK.

 

 

 

Kikiáltó

 
Tessék kérem,
 
tessék kérem,
nincs jobb hely a piactéren!
 
Kapható itt fakalap,
 
kizárólag pult alatt,
 
kőbölcső és üveging,
 
feleáron, príma mind!
 
Tartós gumióvoda,
 
gurul ide meg oda,
 
meg emide
 
meg amoda.
 
Ezenfelül kapható
 
kőből trójai faló,
 
elsőrangú hacacáré,
három forint húsz krajcáré’.
 
Tessék kérem,
 
tessék kérem,
nincs jobb hely a piactéren!

 

 

 

Délután

 
Szállj ide, hullj ide,
 
délután,
 
lassan ülj le,
 
és puhán.
 
Nézd, a Kati elaludt
 
magától,
úgy fekszik a füvön, mint a
 
madártoll.
Álmában is rágcsál kicsit –
álmodott egy kis párizsit.

 

 

 

Árvíz

 
Kossuth Rádió, Budapest,
 
kiöntöttük a levest.
 
Árvíz, ár-leves,
 
végre valami érdekes.
 
Levesben úszik a ház,
 
minden csupa kulimász,
 
Anyuka mint egy halász,
 
akit éppen ráz a láz:
„Kati, a székről le ne mássz!”

 

 

 

Halászok

Hej, halászok, halászok,
mit fogott a hálótok,
nem fogott az egyebet:
 
rókát,
 
nyulat,
 
egeret.
Hej, halászok, halászok,
mit fogott a hálótok,
nem fogott az semmi mást:
 
hurkát,
 
sonkát,
 
főtt kolbászt.

 

 

 

Kisördög

Hétfő, szerda, csütörtök,
 
Kati mint a kisördög.
Bajusza van lekvárból,
kilóg a hasa a nadrágból,
minden holmit szétrámol.
 
Jön,
 
megy,
 
dörömböl.
Nem telik ki nagyobb lárma
 
három szekér töröktől.

 

 

 

Réten

 
Réten,
 
réten,
a tarajos réten,
hajózik a fűszál
tavasz tengerében.
 
Gáton,
 
gáton,
tengerhabos gáton:
tarka szoknya, kendő,
facipő a lányon.

 

 

 

Zivatar

 
Ejhaj, tavaszodik,
 
Kati kamaszodik.
Egy szava van mindenre,
 
a „nem”,
kopog, mint a gyöngy
 
az üvegen.
 
Ezt nem akar,
 
azt nem akar,
mindenre csak
 
„nem”-et hadar,
az ágyba is – usgyi, hamar! –
 
úgy kell belevakarni.
Ott bömböl, mint a zivatar:
 
„Bő-hő, a Kati nem akar
 
akarni!”

 

 

 

Érckakas

Érckakas, érckakas,
a hangod szép magas.
 
Csikorogsz,
 
nyekeregsz,
 
toronytetőn
 
tekeregsz.
 
Csillagot
 
magozol,
 
fényt falatozol.
Égi szemétdombon
jól szórakozol.

 

 

 

Nagylányok

 
Nézd, Kati, ezek a
 
nagylányok,
 
különös hölgyek,
 
meglátod.
Kéri Eszter takaros macska,
egyszer karmol, máskor nyafka.
 
Kéri Anna ősember,
akkor is bőg, ha nem kell.
 
Hopp, mire elfut az
 
esztendő,
 
mind a kettő
 
hercegnő.

 

 

 

Hajósnóta

Tenger, tenger, tarajos,
villámfüstös, vérhabos,
hová indul a hajós?
Indul világ szélire,
tenger csöndes mélyire,
ott aluszik télire.
Tenger, tenger, tarajos,
villámfüstös, vérhabos,
hol hajózik a hajós?
Túl a világ közepén,
sötét tenger fenekén,
ott hajózik a szegény.
Tenger, tenger, tarajos,
villámfüstös, vérhabos,
hajósokra haragos.

 

 

 

Törpék

Erdő mélyén
 
két törpe,
ülnek egy nagy
 
gödörbe.
„Én is törpe,
te is törpe,
le is vagyunk
nagyon törve.”

 

 

 

Krokodil

 
Krokodil, krokodil,
 
hétpróbás,
bőrpikkelyes, sárbundás.
 
Krokodil, krokodil,
kipislogsz a nádból,
 
krokodil, krokodil,
a szemed sem áll jól!

 

 

 

Begfázás

 
Ehe-ehe,
 
ki köhög?
 
Kati orra
 
csöpörög.
Hapci, jön a zsebkendő,
orvosság is, rettentő,
mindenféle cilin, hátha
elmúlik tőle a nátha,
ilyen por meg olyan por,
maga Elkán György doktor,
aki mint egy nyájas sátán
kopogtat a Kati hátán:
 
„Jó lesz, hogyha inhalál,
 
mindig használ nátha ellen
 
egy kis kínhalál!”

 

 

 

Bálna

 
A bálna, a bálna,
 
tenger tehene,
 
hasa csupasz,
 
feje kopasz,
 
a füle fekete.
 
A bálna, a bálna
 
folyton zabálna,
hallevest reggelizik,
tengervizet iszik
 
a bálna, a bálna
 
A bálna, a bálna
 
hét tenger csodája!
Pléhtábla a víz alatt,
 
ez van rápingálva:
„Vigyázz, ha jön a bálna!”

 

 

 

Kati-patika

Mi ez, talán
 
káprázat?
Mi ez a sötét
 
ábrázat?
Anyuka ideges?
 
Gyalázat!
Gyere, Kati,
 
űzzünk egy kis praktikát,
nyissuk meg a Haha-Hihi
 
Kati-patikát!
Anyuka ránk néz, meggyógyul.
Úgy nevet, hogy elgurul.

 

 

 

Halvásár

 
Vízi téren
 
forgatag.
 
Nyárson sülnek
 
a halak.
 
Kapható itt
 
ponty és keszeg,
 
csupa szálka,
 
mikor eszed,
márnagerinc és
 
rákolló,
tengeri pók vagy
 
hasonló,
 
kagyló, csiga,
 
ángolna.
 
„Teknősbéka
 
nem volna?”

 

 

 

Este

Este, este, fekete szárny,
 
suhogsz valahova.
 
Ül a fürdővízben
 
a kitona-katona.
 
Kicsi lány, gyöngyszem,
 
kis lepke,
 
nem is emlékszem
 
kisebbre.
 
Fél ettől,
 
fél attól –
leginkább a szappantól.

 

 

 

Ólommadár

 
Zsák, zsák, zsák,
 
hol van a hálózsák?
Kati szemén ólommadár ül, az álmosság.
 
Azt mondja az a madár:
 
ideje aludni már,
 
nézd, az anya milyen fáradt,
 
csukott szájjal ásít párat,
 
Macska Margit sem dorombol,
 
a régi cipősdobozból
 
idehallani, hogy horkol;
 
be a zsákba, zsupsz, nyakig –
 
elrepülünk a hajnalig!

 

 

 

Muzsikus

Kanizsa, Kanizsa
 
Krumpli Pál
 
holdsütésben
 
zongorahúron
 
szaladgál.
 
Itt megáll,
 
ott megáll,
hangjegyeknek szalutál,
 
violinkulccsal a
 
gomblyukában
hölgykoszorúnak imponál.
 
Kanizsa Pál,
 
Krumpli Pál,
Kanizsa Krumpli Pál –
álmában is muzsikál.

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]