SZILVÁSINÉ

Jesszusom, egy bomba ül a fürdőkádamban!

SZOMSZÉD

Jöjjenek gyorsan a harmadikra, a Szilvásiné elájult!

SZERZŐ II

Költött rémdráma kéne nekik, mesebeli szörnyekkel. Hülyék.

PAUL

Megmondom magának őszintén, hogy eleinte minden egyszerűbbnek látszott. Úgy gondoltuk, hogy idehozunk Amerikába egy csomó írót, és megmutatjuk nekik az Egyesült Államokat, mellesleg még az íráshoz szükséges nyugalmat is biztosítjuk nekik. Ez egy nagy ötlet, mondta mindenki, sokan még pénzzel is beszálltak, az ember nem hinné, de még a Külügy is. Aztán megjött az első csoport, és ott találtuk magunkat az állatkerti Ragadozóházban, bezárva egy csomó vérengző őrült közé. Íróknak nem való a hosszas nyugalom, béke és bezártság. Erről jut eszembe, mit iszik?

SZERZŐ II

Whiskyt.

PAUL

Nálam azt ugyan nem. Olyan italom nekem nincs. Van odabenn a bárpulton bourbonom, azaz amerikai kukoricawhiskym, ezenfelül skót, valamint ír árpawhiskym, mindegyikből többféle, és mindegyiket ihatja ásványvízzel vagy anélkül, tisztán, sok jéggel vagy kevéssel vagy jég nélkül. Melyikből kér, és hogy issza?

SZERZŐ II

Bourbont, tisztán, sok jéggel.

PAUL

Gyorsan föltalálja magát. Ez jó. Meg ha kíváncsi, az is jó. Enyhíti az egyedüllétet. Maga mire kíváncsi?

SZERZŐ II

Amerikára.

PAUL

A magyar Kolumbusz. Szerény ember. Ez különben nem a legrosszabb hely a maga szempontjából. Ez egy kisváros. Itt az emberek még beszélnek egymással.

SZERZŐ III

Bocsánat, hogy csak úgy belepofázom. Én csak egy egyszerű asztráltest vagyok, mondhatnám lélek, az elbeszélés szelleme, a szerző jobbik énje, szóval, hát fojtogat a röhögés. Paul és az ő nemzetközi dumája! Az az igazság, hogy az öreg egyszerűen imádta az ő kis bábszínházát. Begyűjtötte az írókat a szélrózsa minden irányából, azok meg lassan, de biztosan becsavarodtak attól, hogy Amerikában minden másképp van, és hogy nekik felnőtt fejjel újra meg kell tanulniuk élni, csekkel fizetni, magukra zárni az ajtót meg ilyesmi. Meglett férfiak és nők egyik percről a másikra begolyóztak, és meg akarták erőszakolni, ölni, enni egymást. Paul meg ott ült fölöttük, a domb tetejére épült faháza erkélyén, és érezhette, hogy ő az Isten. Az emberekkel viszont, ez igaz, tényleg lehetett beszélgetni.

AMERIKAI HÁZIASSZONY

Ó, Miszter Orbán, én mélyen átérzem az önök helyzetét. Én még emlékszem a háborúra, nem úgy, mint ezek a maiak. Bizony nehéz idők voltak azok. Még az is előfordult, hogy heteken keresztül csak egyféle vajat lehetett kapni.

SZERZŐ II

Azt hiszem, az a nő az egyféle vajjal, az adta az utolsó lökést, hogy megpróbáljam pofán csapni Amerikát gyerekkorom fürdővíztől csöpögő bombájával.

SZILVÁSINÉ

Jesszusom, egy bomba ül a fürdőkádamban!

SZERZŐ II

Olvas. „Talán ez volt a pillanat, amikor író, a betűk embere lett belőlem, bár ez esetben »a szavak embere« találóbb lenne, mivel ez a lehetetlen szó, a hibás nyelvhasználat volt az, amit többé nem felejthettem. Egy bomba, ahogy a FÜRDŐKÁDBAN ÜL. Nem az ügyvédné mondott itt valamit rosszul. Az emberi nyelv mondott itt csütörtököt, minthogy nem talált megfelelő kifejezést egy minden ízében embertelen helyzetre. A nyelv egyszerűen nem erre való. Nincs szavunk a fürdőkádban található bombára. Nincsenek szavaink a háborúra. Természetesen…” Elúszik.

SZERZŐ III

Megjátszotta a ziccert, ahogy kell.

ANYA

Doktorbácsi, kérem, ez a hároméves nagy fiú játszik a kukijával! Én már a kezére is ütöttem, de az se használt.

PAPPDOKTOR

A KUKIJÁVAL játszik a fiatalúr? Hát ez bizony elég nagy baj. Én már láttam olyat, hogy valaki addig játszott a kukijával, amíg leesett neki. Azt akarod, hogy neked is leessen?

SZERZŐ I

Rémülten. NEM!

ANYA

Ígérd meg szépen a doktor bácsinak, hogy többet nem fogsz ilyet csinálni.

SZERZŐ I

Selypít, nem tud r-t mondani. Megígéjem.

LOLA

Gyere, hadd túrjak a hajadba. Őrület, hogy valakinek ilyen göndör pinaszőr nő a fején. Ebbe én beleőrülök. TE! Le akarod veled feküdni! TE! TE! Kúrni akarok veled, érted?

SZERZŐ II

Ne fáraszd magad, Lola, nincs egy grandom se.

LOLA

Neked nem is kell, göndörkém. Akinek ilyen haja van, annak nálam nem kell. Fizetek, Bandikám, volt négy vermutom.

PAPPDOKTOR

Játszik vele, és a kezében fog maradni.

LOLA

Gyere, bújj ide mellém, torzi-borzi. Ohohó, már díszőrséget áll neki!

PAPPDOKTOR

Bele fog törni! Láttam én már ilyet.

LOLA

Sikoltozik. Jaj! Te Isten! Turcsikám! Most! Most! Jaj! Ne hagyd abba! Megőrülök! Még! Jaj! Jaaaj!

SZERZŐ III

Hallhatják, egy világszám.

SZERZŐ II

Olvas. „Itt állunk tehát a tanulsággal. Nem valami angolszász tanulság. De nem is csupán magyar vagy tágabb értelemben kelet-európai. Ezt a tanulságot a fölismerhetetlen, de kívánatos jövővel szemező emberiség vonta le magának. Épp csak emberi, ha egy ilyen megrendítő tanulságot szabad emberinek neveznünk.”

PAUL

Az egyik legjobb előadás eddig…

DILIP

Sri Ottó Orbán, a tiszteletbeli indiai légnyomást kapott a Nagy Bummnál… Jó volt, my friend. Figyeltek. Nem fészkelődtek, mint máskor.

KAZUKO

Ottó Szan, eljön szombat este? Dzsesszkísérettel mondom a verseimet…

DILIP

Kazuko, a törékeny japán porcelánnő… Egy bomba sem tudja kizökkenteni. Főképp, ha a bomba csak fürdik.

PAUL

Budapest, Bombay, Tokió és Iowa City, a négy világváros ma kínai kaját fog vacsorázni. Este nyolckor, nálunk. Ott majd folytatjuk.

SZERZŐ III

Mondom, egy világszám.

ANYA

De a jó, bőrbe kötött, drága könyveimet eladtad. A Herczeg Ferenc tízkötetest meg a Gulácsy Irén Fekete vőlegényeket.

SZERZŐ III

Ugyan, Anya, örökké ezzel jössz.

ANYA

Megmondtam, hogy ezt sohasem fogom neked elfelejteni. Most pedig, hogy már meg is haltam, végleg soha. Sárga regényeket hoztál haza helyettük.

SZERZŐ III

Olcsó Könyvtárban Dosztojevszkijt meg Tolsztojt.

ANYA

Sárga regényeket a bőrkötésű Harsányi Zsoltok helyett! Elúszik.

SZERZŐ II

Gondolhattam volna-e arra, hogy itt valami nem stimmel? Épp akkor, amikor Szilvásiné a világot kezdte járni mint koncertező művész?

KONFERENCIAELNÖK I

Üdvözöljük önöket Bhopalban. Több mint jelképes, hogy eleddig virágairól híres városunkban, melyet nemrég egy szörnyű katasztrófa, az emberek százait megvakító és megnyomorító gázömlés tett világszerte hírhedtté, ma a világ minden részéből érkezett írókat, az emberi szellem bajnokait üdvözölhetjük körünkben.

Most pedig fölkérem Orbán urat, hogy tartsa meg nagy érdeklődéssel várt előadását.

DILIP

A közönség soraiból ordít föl az emelvényre. A nőt mondd el nekik a bombával meg a fürdőkáddal!

SZILVÁSINÉ

Énekel; Huszka Jenő: Bob herceg, Bob belépője. Pesten, hej, ostrom van, az utcák romban, a fürdőkádban bomba ül…

KONFERENCIAELNÖK II

Üdvözöljük magyar barátainkat Japánban. Szépen fejlődő gazdasági kapcsolataink példájára legfőbb ideje kulturális kapcsolataink kiépítésének is. E gondolat jegyében a Japán–Magyar Kulturális Napok rendezvényeit ezennel megnyitom.

SZERZŐ II

Kazuko, egy szót sem értek abból, amit az öreg japánul szónokol. Én mikor jövök?

KAZUKO

Most.

SZERZŐ II

És milyen nyelven beszéljek?

KAZUKO

Angolul, majd én fordítom.

SZILVÁSINÉ

Énekel; az előbbi dallamra. Pest, my sweet hometown falls into ruins, a bomb is sitting in my tub.

SZERZŐ II

Sőt, Szilvásiné újabban már ráadást is kénytelen volt adni a dalestjei végén, mint Monserrat-Caballé vagy Mahalia Jackson.

SZILVÁSINÉ

Spirituálét énekel.

KAZUKO

Jamagucsi úr tiszteletteljes köszönetét fejezi ki Orbán szannak a szép előadásért, és egyben hangot ad annak a reményének is, hogy a két nép barátságát a jövőben jó irányban fogja befolyásolni a mindkét országban hagyományosan magasrendű fürdőkultúra.

SZERZŐ II

Pont ekkor tűnt volna föl, hogy a Szilvásiné története valahogy túl kerek? Amikor ez már a hetvenes években is föltűnhetett volna?

ISTVÁN

Gyertek be, Tiborék már itt vannak. De az istenért, meg ne kérdezd tőle, hogy min dolgozik és hogy halad vele, mert hónapok óta nem megy neki az írás, és ettől súlyosan depressziós. Még azt hihetné, hogy gúnyolódsz vele. Hallani, ahogy beljebb vonulnak az előszobából. Kedves Tibor, nagy örömömre szolgál, hogy én mutathatom be neked az új nemzedék egyik jeles képviselőjét. Képzeld, még humora is van.

TIBOR

Igen?

SZERZŐ III

Kedves hallgatóink, körkapcsolásos közvetítésünk során most kapcsoljuk Örkény István magyar író lakásának zöld bársonyhuzatú foteljét. Az új nemzedéknek a fotelben kuporgó, jeles képviselője e percben nevéhez méltón a civilizált társalgó képét viselve viselkedik, vár az alkalmas pillanatra, és amikor ez bekövetkezik, némi kortyolgatás után, de még az omlós-ropogós, főtt füstölt csülök előtt (zöldhagymával! lukacsos belű, friss kenyérrel!), azaz még mielőtt a figyelem végképp másfelé terelődne, lecsap. Stúdió!

SZERZŐ II

Tibor, az önéletrajzodat olvasva arra döbbentem rá, hogy mi egy házban vészeltük át az ostrom utolsó heteit.

TIBOR

Igen?

ISTVÁN

Ez komoly?

SZERZŐ II

A legkomolyabb. Ajli, a német házvezetőnő neve volt ismerős. Ajli, Ajli, valami rémlett, és egyszer csak, mint egy mély kútból, meghallottam az anyám hangját…

ANYA

A Rosenbergék bezzeg megpucoltak, és itt hagyták a házat erre a szegény Ajlira. Most aztán az ő vállán a gond, és ha hiányzik majd az eszcájgból két ezüstkanál, megnézheti magát.

TIBOR

Igen, Ajli. Volt olyan. Meghalt.

ISTVÁN

Elég jellegzetes név. Nem szaladgál minden Nádor utcai házban egy Ajli.

SZERZŐ II

Persze hogy nem. Ez az a ház. És mondd, Tibor, emlékszel a homokhegyre?

TIBOR

Milyen homokhegyre?

SZERZŐ II

Hát amit az udvaron kellett tartani tűz esetére, és amibe beleesett egy bomba, és nem robbant föl?

TIBOR

Nem emlékszem.

SZERZŐ II

És a fürdőkádra, amiben megakadt egy másik bomba?

TIBOR

Nem emlékszem.

SZERZŐ II

Jesszusom, egy bomba ül a fürdőkádamban!

TIBOR

Nem emlékszem.

ISTVÁN

De a házra csak emlékszel.

TIBOR

Vontatottan, csak a kérdezőre való tekintettel préselve ki magából a szavakat. Homályosan. Naponta razziáztak. Naponta meg lehetett halni. Ennyi halált nem lehet fejben tartani. Eltompultam. Egy perc múlva már nem emlékeztem arra, amit egy perce megúsztam. Csak arra emlékszem, hogy anyám fekszik az ágyban és tornázik. Másra alig.

ISTVÁN

Hallgatlak benneteket, vészmagyarok, és az jár az eszemben, hogy itt ül köztetek a magyar királyi mázlista, akinek nincsenek ilyen nyomasztó emlékei, mert ekkor ő már régóta egy egészséges klímájú, szovjet hadifogolytáborban üdül.

TIBOR

Hirtelen fölélénkül. Oda nézzetek, az Ottó pipázik. Milyen pipa ez?

SZERZŐ II

Tessék?

TIBOR

Ez a pipa, amit most raktál ki az asztalra.

SZERZŐ II

A belvárosban vettem, egy maszek pipásnál, de már kiszíva. Az új nemzedékek dekadens mohósága… A márkáját nem tudom kiolvasni.

TIBOR

Hadd nézzem meg. Formás. Jól ki van szíva. Szép pipa. És öblös, egy egész estén át lehet szívni. Volt egyszer nekem is egy ilyen pipám. Fiuméban nyertem kártyán. Szép pipa volt, jóízű, jó fogású, nőies idomú, simult az ember kezébe.

ISTVÁN

Na tessék, itt füstöl nekünk egy kékesen gomolygó költő. Vele szemben áll a füstölt csülök zsíros naturalizmusa. Én a realizmusra szavazok: menjünk enni.

TIBOR

Süllyed vissza a depresszióba. Csülökre, magyar!

SZERZŐ III

Kell-e mondanom, mekkora szarban van az új nemzedék jeles képviselője? Megidézi a koronatanút, és az nem emlékszik semmire. Oltári nagy lebőgés! Persze van rá magyarázat. Egy megtört, depressziós öregembernek lyukas az emlékezete. Különös, hogy ennyi minden át tud esni rajta, de hát ez van. Ezt gondolja az új nemzedék az intelligens, marha fejével. Stúdió!

ANYA

Doktor úr, csöndben jöjjön, hogy maga is lássa. Most meg misézik. Nézze.

SZERZŐ I

Dojo-dojo-dó dó. Etuló pituló.

ANYA

Leszerelte a káddugót a lánccal füstölőnek, azt lóbálja. És magára terítette a zöld ágytakarót.

PAPPDOKTOR

És mit mond?

ANYA

A mise szövegét. Dominusz vobiszkum.

PAPPDOKTOR

Et cum spiritu tuo. Van még más is?

ANYA

Van. Van neki egy barátja, a Géza.

PAPPDOKTOR

És az miért baj? Legalább nincs egyedül.

ANYA

De ez a Géza a sarokban lakik. Ő meg befordul a fal felé, és órákig beszélget vele. Doktor úr, normális ez a gyerek? Nem bolond?

PAPPDOKTOR

Hova tetszik gondolni. Egy kicsit túl élénk a fantáziája. Vigyék sokat levegőre.

SZERZŐ II

Na persze. Az anyám. Szerinte aki képzelődik, az hazudik is, aki meg hazudik, az gazember vagy bolond. Tanulság: az írók gazemberek vagy bolondok.

ANYA

Más asszonynak normális gyereke van. Csak engem ver az Isten egy ilyennel, akinek egy szavát sem értem, és aki minden szavamat kiforgatja.

SZERZŐ II

Ha élne, talán még elégtételt is érezne. Ő megmondta ezerszer. Addig jár a korsó a kútra… Hát most eltört. A Szilvásiné ráesett, és összetörte. Meg kell ettől vadulni. Határozottan emlékszem arra, hogy ott állok az udvar sarkában, és nézek föl a harmadikra. Hallom a kiabálást. Látom, hogy Szilvásiné a vaskorlátot markolja, elengedi, összeesik. Én erre emlékszem. Hivatásos íróként mégis azt kell mondanom, hogy ez a történet olyan szép, hogy nem is igaz. Ahogy telnek az évek, úgy terjed bennem a kétely, a gyümölcs magja körül kezdődő rothadás, mely végül szétrágja az eleven húst is. Tibor, ha nem ment le a pincébe, nem hallotta meg azt, hogy a bomba átszakítja a szomszédos lakás födémét, ha lement, visszafelé jövet nem ütközött a szomszédos lakás ajtaja előtt támadt csődületbe. Később sem beszélt neki erről senki. Egy fürdőkádban gubbasztó repülőbombáról! Pesten! Mindez csak egy esetben lehetséges: ha nem volt mit látni-hallani, ha ez a történet nem történt meg. Akkor viszont mit csináljak én? Ne higgyek a saját szememnek-fülemnek. Vagy kapaszkodjam abba, hogy Tibor a homokhegyre sem emlékezett? Vagy abba, hogy a könyvében azt írja: a negyediken laktak – egy háromemeletes házban? Hol kiabál ez a nyomorult nő? A harmadikon? Egy rémálomban? Bennem? Tanúk meg nincsenek. Mind meghaltak. Nincs kit megkérdeznem.

BOMBA

Valakiről megfeledkezett.

SZERZŐ II

Maga kicsoda?

BOMBA

BOMBA vagyok.

SZERZŐ II

Na ne hülyéskedjen.

BOMBA

Nem hülyéskedem. Tényleg bomba vagyok.

SZERZŐ II

És hogy kerül ide?

BOMBA

Az amerikaiak dobtak le hármunkat. A másik kettő befulladt az első és a hátsó udvaron egy-egy homokkupacban, én meg fönnakadtam egy langyos vízzel teli fürdőkádban. Mi vagyunk az Amerikai Légierő örök szégyene.

SZERZŐ II

Tehát akkor mégis igaz?

BOMBA

Micsoda?

SZERZŐ II

A fürdőkád meg minden…

BOMBA

Rossz helyen érdeklődik, uram. Honnan tudhatnám én azt? Én a maga tudatában élek, de idestova ötven éve, és hát egy kicsit megokosodtam. Épp ezért most föltennék önnek néhány kérdést. Egy rémkép, amelyikkel ötven éve élünk együtt, vajon nem a valóság része-e? És különbözik-e a lázálmok leglázasabbjától az a valóság, melyben a házmester a Gestapónak, a felesége meg majd az ÁVO-nak adja le a drótot? Számít-e igazából az, hogy az adott esetben egy nő nyelve botlott-e meg, vagy egy gyerek képzelte? Nem ugyanazt jelenti mind a kettő? Azt, hogy túl vagyunk az emberi teherbírás határán? Tudhatjuk-e, hogy hol a rémtörténet és a köznapi határa? Talán csak egy öntudatlan túlélési kísérlet ment végbe egy bérház laboratóriumában. Talán egy élénk fantáziájú gyerek úgy próbálta meg egyben tartani elemekre széthulló világát, hogy a valóság rémálmából egy kerek történetet szerkesztett… De talán mégis én zuhantam alá az égből, és én ugrottam fütyülve fejest egy fürdőkádba, és ezért ülök most a közös memóriába elmentve, a fürdővíz helyett a maga fejében. Az ok és okozat változhat, a lényeg változatlan.

SZERZŐ II

Azért jött, hogy ezt elmondja? Szép magától, kösz.

BOMBA

Hát… nem egészen azért. Az imént csak rögtönöztem. Hobbim a filozófia, elnézést.

SZERZŐ II

Akkor mit akar itt?

BOMBA

Bomba vagyok, föl akarok robbanni.

SZERZŐ II

Maga megőrült. Nálunk évtizedek óta béke van. Olyan-amilyen, de béke. És ez itt egy lakás. Hol akar itt fölrobbanni?

BOMBA

Ahol parancsolja. Az íróasztalnál, a fürdőszobában, az erkélyen. A vécét nem ajánlom, az, hogy úgy mondjam, rossz színben tüntetné föl a dolgot.

SZERZŐ II

De hát a maga háborújának már fél évszázada vége.

BOMBA

És ezt épp maga mondja nekem, aki minden reggel azon dühöng újságolvasás közben, hogy megint a régi szöveg járja, mintha nem is lett volna közben egy világháború. Egy háborúnak, ha eszmei célját nem éri el, nem lehet vége. Bennem elevenen élnek a Szövetségesek eszményei, és elegem van abból, hogy én legyek a Légierő Szégyene. Föl akarok robbanni.

SZERZŐ II

Őrült. Gyilkos! Segítség! Ez mi, ez a ketyegés?

BOMBA

Semmi, csak a gyújtószerkezetem.

ÍRÓSZÖVETSÉGI SZÓNOK

Zörögve papírt vesz elő a zsebéből, a név előtt megakad. Búcsúzunk tőled… öő… Orbán Ottó…

DILIP

Sri Ottó Orbán, my friend, good bye…

KAZUKO

Sayonara, Ottó szan odaát…

TITKÁRNŐ

Gépel. Kedves Miszter Orbán. Sajnálattal értesültünk arról, hogy ön alatt fölrobbant a karosszék. Van szerencsénk ebből az alkalomból írt Halálsikoly című verséért két és fél, azaz két és fél angol font tiszteletdíjat fölajánlani az ön részére. Kérjük szíves értesítését, hogy fenti összeget bankátutalás formájában vagy postai úton juttassuk-e el önnek. Legjobb kívánságaival, őszinte híve, Hutchinson és Murphy Könyvkiadó.

SZERZŐ I

Ide nézz, Anya, repülök! Tudok repülni!

ANYA

Nagy szó. Por alakban ki nem tud?

SZERZŐ I

Igazán, olyan vagy. Elveszed az ember kedvét. Azért is repülök.

ANYA

Repül. Repülni tud! El fogja adni a szép, bőrkötéses könyveimet!

SZERZŐ III

Hagyd már azokat a hülye könyveket. A repülésről meg aztán igazán jobb, ha hallgatsz. Nem ő az első a családban, aki repülni tud. Ki mászott föl Szépilonán a remíz tetejére, ki hadonászott a karjával, hogy szárnyam van, szárnyam van, és ki ugrott le, és ki verte összevissza magát a földön, ha szabad kérdeznem?

ANYA

Kificamítottam a bokámat, és a muter dagadtra pofozott. De aztán megjött az eszem, felnőttem, és többet nem próbáltam meg repülni, mert beláttam, hogy nem vagyok madár.

SZERZŐ III

De ez itt egy gyerek, ő még megpróbálja, ő még nem lát be semmit.

ANYA

Író lesz belőle! Sárga regényeket fog hazahordani!

SZERZŐ III

Mit tudni, mi lesz belőle. Minden gyerek egy beíratlan papírlap. Mindegyik újrakezd mindent. Hagyjuk rá. Hagyjuk békén. Hagyjuk, hogy végre szétfújjon minket a szél!

SZERZŐ I

Jé. Egy nagy labda lebeg a semmiben. Óvatosan ráállok. Valami szúrja a meztelen talpamat. Egy kavics. A puha por befolyik a lábujjaim közé. Élünk, Anya. Túléltük. Túléltük a háborút. Süt a nap, fúj a szél. És minden csupa, csupa zöld. Tavasz van, Anya. Tavasz, tavasz, TAVASZ!