Kakecz kijött a boxból, kapott egy tippet.
Hogy ráérő idejében mit csináljon és kivel. Köszöni az ilyet, inkább kijött. Otthagyja a pályát, gondolta Kakecz, most aztán ott.
A Thököly útnál megborzongott. Nadrág nélkül volt, a nadrágját még a hatvanas évek elején elvesztette egy befutón. A nehéz éveket viszont, gondolta elégedetten Kakecz, nadrágban csinálta végig.
„Mindazonáltal most hideg van”, gondolta tovább a dolgot Kakecz, mert a gondolkozás az utóbbi időben valóságos szenvedélyévé vált. Majd tágított egyet a gondolaton, és általános érvényre emelte. „Hidegben az ember fázik.”
Bement a Hungáriába, egy asztalnál ott ült Zolk Zeltén, a költő, és lejárt tiketteket evett reggelire. Nadrágja neki se volt, de ő a nadrágját még a harmincas évek félfeudális körülményei között veszítette el. Ráz Pél, magyar lektor szerint, akinek hármójuk közül egyedül volt nadrágja, egy kifutón. „Ezt ma már nem lehet ellenőrizni”, gondolta Kakecz. „Mindenesetre az tény” összegezte ismereteit mint magyar író és sportfogadó, „hogy Zolk Zeltén már nadrág nélkül érkezett ebbe a társadalomba.”
– Hogy boxolnak a lovak? – kérdezte Zolk Zeltén.
– Szóval szerinted a lovak boxolnak – mondta Kakecz. – Te vagy a magyar lótenyésztés történetének abszolút pancsere.
– Tudod is te, mi az az abszolút – mondta Ráz Pél.
Kakecz maga elé nézett. Abszolút sörösüvegeket látott, húszat, harmincat.
– Most mondjátok meg – nézett bele az üveges mélységbe –, egyetemi diplomám van, én találtam föl a kéjgázt, régen még nadrágom is volt, miért csinálom én ezt?
– Mert egy kutyával keresztezett ló vagy – mondta Ráz Pél. Egy lóboxer.
– Ezt tette velem a Micsurin – roskadt magába Kakecz.
– A Micsurin az egy ló? – kérdezte Zolk Zeltén.
Nem is feleltek neki.
„Az lehet”, gondolta Kakecz, „hogy én egy lóboxer vagyok, de ha jól emlékszem az eredeti tőkefelhalmozás történetére, és ennyi üveg sör után kizárt dolog, hogy rosszul emlékezzek, ennek van valami mélyen rejtező, súlyos, társadalmi oka is.”
Fölállt, a társadalmi ok súlyától kissé megingott.
– Hova mész? – kérdezte Ráz Pél.
A boxba – mondta Kakecz, és úgy tett, ahogy mondta.
„Az élet egy nagy box”, gondolta kifele menet.