| Itt ez a magyarázat nélküli lángolás, |
| itt ez az égő arc e lomb-Szodomában, ahol |
| sikertelen éveit, mint nő a haját, kifésüli végzeted |
| vagy tenger-ölek tüzével hajszol a híg siker |
| örömébe rohadni: lucsokban zengjél himnuszt |
| képzelt szerencséhez, töri ének-zablájával szádat: |
| fújtass e paradicsomi bár seftelő szépei közt, |
| halálig lihegő lova, kitörj a szűkülő idő |
| zöld ostromgyűrűjéből szabadabb csillag felé, |
| kilépj e nyár és tél testvérháborújától koldus göröngy |
| nyomorult felhőkarcolói közül |
| a szűz üresség partjára, csupasz trónkövetelő, |
| hajadban a sós szél, éhséged lobogója – |
| itt van, ó sörényes állat, veríték kertjében ragyogó vad, |
| fényt bömbölő, húst hasogató, itt a csontig-égető rém, |
| öregség kürtöse, emberen dúló pestis, az unalom, |
| hízott pofájától retteg a szerelem és döglik a lélek |
| és fárad az éber szív örömét ugatni az éjszakába! |
|
| Itt a romlás, hogy szembenézz vele, suvickolt |
| hűtődísz-pofáján nikkel-dölyffel az ész középkora, |
| a nyelv megégettetése, a viszonylagosság inkvizíciója, |
| a Lehetőségeinkhez-Képest, a szörny, a hóhér, a pusztulás; |
| itt a kibékülés perce, göröngy a szándékok sírján, |
| a határok megvonása, a közmondások bordélya, |
| bölcsesség-halmok e csillag standján, a hányadék kofái, |
| hogy undorodva bámuld csillogó koporsójukban |
| fölényük delelő napját és sláger-Helénáik bájaitól |
| az utálat rázzon mint a nyavalyatörőst, |
| mert itt az idő, mikor az élő nap párás tekintete |
| sivatag éjszakánál dögletesebb sötétbe bámul, |
| hűsége eleven sírba dermed és páros kalandja |
| háborúvá zordul a gyönyör földrészein; |
| tépheti láncát a ragadozó vér, |
| mértéke egy perc, országa egy szoba. |
|
| Itt az arany züllés, a végleges ősz |
| rozsdás csapdákat állít a kopaszodó földön |
| és hallod a szomjas ég csikorgó kortyait; |
| itt állsz, aki vagy, veszély és kétség, |
| szerelmed ragályával a kutakat mérgezed, |
| társalgó dögvész, utazó halál, kereskedő nyomor, |
| aki egyedül ízlelsz édeset, ízetlen lények közt |
| egyetlen keserű, koronás szemétdombodon, |
| hol hajók rühét vakarja a vízről a nap |
| és aknákon sisakos barom legel: |
| izzadt homlokodon ráncok babérjától római, |
| itt a te országod, romokig csupasz lakása |
| gőgnek és fenségnek, kegyetlen logika ragyogja át |
| mint tavaszi röntgen a fák koponyáját. |
|
| Itt az öröklét vége. Kijózanodhatsz. |
| A varázslat a mozikba vonul ragyogni, |
| nem fátyol leng a menyasszony után, cigarettafüst. |
| Itt készül a végső mozdulat, mellyel a fuldokló |
| belemarkol a fénybe, itt a sejtek trónviszálya, |
| itt a vadászat a párnák karbol-tarlóján, |
| itt, kivesző vad, húsevő gyönyör, az a fájdalom, |
| mely nem tud mivé átlényegülni, mely csak önmaga, |
| itt az az őrült háború, hol nincs támadás és védekezés, |
| csak a láthatatlan bombáktól kigyulladt test |
| olthatatlan tűzvésze, tüdő és szív égő gettója, |
| hol a füstölgő csontok romja alól |
| egy kórház pincéjéből mászik elő a győző: |
| kezében penészes börönd, hajában mész és vakolat. |
|
|