Kiinni ezt a fényes poharat! Mintha a tél minden hajótöréséből egy sziget ébredne,
és villámló csipákat dörgölne ki a szeméből. Mintha a világ minden varrótűje feltámadt volna, és
szárnyasan és csőrében zöld cérnával röpdösne, és összeöltené a föld nyomorult rongyait. És egy
hatalmas tüsszentés csiklandozná édes ujjaival a fák torkát. Vakító ingek vasárnapja. Az idő
korsója tele a napsütés arany sörével. Szerszámait kirakja a fűre a tavasz, és fényesre köszörült
szeleivel – megengedi kisasszony? – kivágja az ősz szálakat a világ hajából. |