Apám, nem vére, szelleme szerint: országos őrült, dali féltehetség. Eszményi bohóc
egy rettegéstől józan világban. Egyéniség egy mozgósított csillagon. Az élete valódi mondakör.
Volt ösztöndíjas és cseregyerek. Kísért zsidó színészt feltűzött szuronnyal – pesti rejtekhelyről
budaira. Többször lelőtték, megmaradt. Volt állástalan és óraadó. Műfordító és segédmunkás.
Hontalan itthon és mindenütt, ahol élt. Megcsalták holland és olasz nők, egy némettől gyereke
lett. A határon egy mozdonyfűtő vitte át – a szén között. Őt, a született rojtoskönyökű magyar-tanárt. Végül, hírek szerint, Európa indiánjaként Svájcban a krematóriumot látogatta: elnézte,
hogy égnek a svájciak. Egy emigráns szemével, mesélik, azt mondta, és a szeme villogott, akár a
szén. És a bajusza – az a csodálatos bajusz! – kunkorgott, mint egy hernyó. |