Levél a jövőről

Nevén nevezi magát a jövő ha megérkezik keddnek vagy csütörtöknek vagy rohadt-egy-napnak és föltehetőleg nem lesz eszményi illata csak kenyér és hagymaszaga bozontos melle kazánjában dühvel és káromkodással hatalmas mozdonyra hasonlít és nem az utópiákhoz ahogy fújtatva dübörög az idő sugaras sínjén és maga után húzza a csillagok reménnyel megrakott kocsisorát egy titkos útvonalon hol a Még és Már csak a képzelet önkénye és egyedüli mérték az a szenvedés amivel a mosoly kifog a pusztuláson hogy megőrizze lényegét és megélje azt amit érdemes a köznapok kockázatát örömöt és szégyent munkát szerelmet életveszélyt nevén nevezi magát a jövő ha jelen lesz és hősei nem viselnek páncélt meg szárnyakat se sisakot se cilindert se frígiai sapkát ha ügyeit intézi és kiköp a padlóra és állva reggelizik ha a balsors szeplőivel és némi szépséggel az arcán éppannyi jót ígér amennyi rosszat mert a jövő nem úgy érkezik meg mint az államférfiak különrepülőgépen titkárokkal miniszterekkel nem fogadja az üdvözléseket és nem lép el a díszszázad előtt MAGAM ÉS KORMÁNYOM NEVÉBEN mert a szabadság nem a műnyomatok angyala aki pucér kebellel és kezében karddal vezényel egy jakobinus ábrándot nem egy az élveteg eszmék közül izom és hús a harag tápláléka eleven rejtélye egy kietlen bolygónak amit azért kísért meg vér és türelem hogy tükrében az ember a saját arcát lássa és győzelme győzelem legyen és bukása bukás