Költők

Ők állnak a század kapujában a jövő kísértetei naiv értelmiségi elképzelésekkel a szépségről és a társadalomról keménygallérban és sétapálcával végzetes pózokba faragva az eredendő természetességet és ösztöneikkel aláaknázva a pózokat egy haldokló világban ahol hitelét vesztette az akadémikus harangkongatás a könnyes blöffök és a sejtelmes elégiák egy múló hangulatról ők az idő farsangjának hiszékeny táncosai délceg hősei ennek a csillagos bálteremnek ahol mindig is kölniszag keveredett a lőporfüsttel tettetett gyász a valódival és hősies látszatok özönébe fulladt az egyszerű merészség ők találták föl az új fogalmakat eszményeket és támpontokat és ők az új szorongást az új gyalázatot mesterei és balekjai a korszerűnek sírnivalók és csodálnivalók ők mentek Spanyolországba Kínába Oroszországba Japánba visszakacsintani a történelmi szajhának és kezet adni az emberiségnek itt köszöntötte egy kaptafa-Orfeusz klapanciákkal a szédítő távlatokat itt dicsérte biblikus hangon egy szakállas őrült az erőszakot shadows and roses itt sugárzott egy latin kalandor mint a bikák homloka itt hasaltak mind a jók és rosszak a légi- és égi veszélyben kecskepásztorok és földművesek társaságában akik fütyültek a költészetre itt fedezték föl a szerelmet és a kizsákmányolást ők a tanúi annak hogy az ember nem a halálra való porát a füvek fölzabálják de csontja kiáll a földből mint a kard