„Fej-le-száll király seggiben a lázmérővel landol a szerencse betonján. Nyírott fején
két tonna géz. Kezében elegáns csengőzsinór. Ez a nagy helyzet, üzenem. A legutolsó bevetésen
»öregem«, mondom a haveromnak, »röptében baszhatod a verebet«. És a próféta szólt belőlem.
Egy percre rá egy láthatatlan tűre szúrva rúgdalózott. Eleven gombot, egyetlen öltéssel varrták
fel a földre. Extra öltéssel, isten az atyám! Mintha csirízbe mártották volna a bokrot. Az
agyvelején tapostam a kincstári bakancsban. Rohadt nagy fényesség volt, többre nem
emlékszem. Sikeres kényszerleszállás egy takaróra. Egy Király Takaróban. Két karom
légcsavarja sötétben forog, mit tesz a technika! »A látását még visszanyerheti« – búgja egy
mikrofonhang a turbán mögül. Zárom soraimat, a mutert csókolom.” |