„Hajótörés a mosóteknőben. Minden történetek legközönségesebbje. Egy nő
története. Alászálló melleimé, petyhüdő hasamé. A fáradtságé eres combjaimban. Fejem
körül híg ételek gőzétől zsírosan lobog a dauerolt vitorla. A huzat passzátszeleiben és a
nagymosás Golf-áramában. Piszkos alsóneműk Kolumbusza, kibámulok az ablakon, és –
föld! föld! – negyven év hihetetlen tengeréből fölmerül a macskaköves udvar. Szereplők,
helyszínek egy ostoba darabban. »Megőrülök« – döntött a fűbe egy fiú. Csontom öröme
szikrázott a fogain. Fejünk felett őrjöngő mozdonyok. Egy szikrától kigyulladt a szoknyám.
Évek, örvények, folyók. Napok, napok a tévedések tengerén. Kacatok, bútorok az öregség
hullámain. »Csodálatosan nézel ki, szívem!« Holnap korán kelek. Hanyatt fekszem a
csipkés sírkövön.” |