Elsötétítés
Parázna rózsák eszméje, tavasz, |
veszélyekkel terhes hasát kidugja |
a fölös népszaporulat és ég a falánk csillag |
akár egy nyaralótelep. Füst és egyenruhák. |
Barakok, bunkerek. Nyüzsög a kontinens. |
De hol a mennyei egérfogó? Ki lallázik a lefolyóban: |
ó az én aktatáskám, kitépett aranyfogam? |
Ki fekszik arccal a szemétben: |
vonaton hoztak ide, a nevem Gláser? Ki lő sorozatot, |
ki tűzi ki a fehér lepedőt? Elsötétített lelkek |
valószínűtlen veszélyben. De eszmél a virág, |
de él a bölcselet. Csak a külváros lángol. |
„Az ön eszméit mélyen elsajátítottam.” |
A havon sírta ezt egy csecsemő |
|
|