| Egy hullám meglódítván hajónkat, oly |
| különös helyzetbe hozta a viharnak ezt a |
| gyászos játékszerét, hogy szinte tótágast állva |
| a levegőben, egyazon pillanatban vehettem |
| szemügyre a menedékül kínálkozó partot és a |
| tenger feneketlen gyomrát, mely elnyelni |
| látszott minket mindenestül. Ez istenkísértő |
| pillanatban, bár számot vetettem útunknak |
| várhatóan csekély nyereségével és számos |
| újabb megpróbáltatásával kétséges |
| vakmerőségünknek, a megbánásnak nyomát |
| se leltem magamban; ha már el nem |
| kerülhetem, hogy megnevezzem azt a |
| részegségnél sokkalta tisztább és nemesebb |
| mámort, mely akkor eltöltött, kimondom: |
| a hajózás öröme volt az. Örvendeznem |
| azonban időm kevés volt, a hullám elvonult, |
| és hallottam, hogy társaim nevemet kiáltják. |
|
|