Leraktam a koffert és a szatyrot |
a tengerszoros mögül papucsban és pizsamában |
Leanderéhez átkiáltott Hero: |
„Mi van te, Apa, hazajőte?” |
Emelkedés után, bukás előtt |
a csodák magja mindig köznapi; |
órát öröknek csak a perc hihet, |
a múlandó röptében halhatatlan. |
Villámok előtt eláll a szavunk. |
|