Villámok*

Leraktam a koffert és a szatyrot
az előszobában, mikor
a tengerszoros mögül papucsban és pizsamában
Leanderéhez átkiáltott Hero:
„Mi van te, Apa, hazajőte?”
Emelkedés után, bukás előtt
a csodák magja mindig köznapi;
órát öröknek csak a perc hihet,
a múlandó röptében halhatatlan.
Villámok előtt eláll a szavunk.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]