| Hullám hullámra. Napra nap. Büdösség. Ordítás. |
| A Holnap-Megadom hamuval hinti ősz fejét: |
| „Idáig süllyedtem, egy öregember, |
| lovak és kurvák – ez az életem!” A Nemes Szív |
| reccsenve megtörik: „A történelmi tél ez, édes úr, |
| csupasz térdek villámáról, országos tavaszról, |
| vedd úgy, olvastál valaha, csikó korodban!” |
| Homonnayn (azelőtt Hőnigen) mindazonáltal |
| nem úr a mennyek szajhája, a gyász. Arcán mosoly, |
| kezében műanyag szivacs. „Ó holdas, kerek far! |
| Ó hibátlan dukkó! Ó benzin mell! Ó nikkel csigolya!” |
| Fiat. 1200-as. Füröszti. A negyvenedik nap. Zuhog. |
| A bádog mennydörög, a mosószer-Niagarán |
| olajos rongy hajózik a kanális felé. |
| Aztán a szél eláll. A nap kisüt. |
| Emlékszem: kocsik, ricsaj, forgalom. |
| A toronyház vasbeton Ararátja. Kátrány és kosz. |
| És körül láthatatlanul lobog a tenger. |
|