| 18-án, este a Pasaréti útról |
| két férfi fordul be a kertkapun. Kalap, |
| feltűrt ballonkabát. Cipőik alatt |
| a salak csikorog. Riadt kis társaság |
| a sarokasztalnál: – L. B.? Velünk jön! |
| Nagy csend. L. B. föláll. Senki se kérdezi: |
| ilyen egyszerű ez? Válláról üresen lóg a két |
| karral teli kabátujj. Sötét szemek torkolattüzében |
| lobog a vízözönelőtti kert. Közeli becsapódás: |
| olthatatlanul ég az üres út. |
|
| Később, túl a sarkon vagy tizen körbeálljuk |
| öt dioptriáját. – Óriási! – mondja. |
| A szája még remeg. – Csak vicc volt, csak vicc volt, |
| csak vicceltek vele – viharzik oda egy rigó, |
| a felesége, aztán – bocsánat! – a fal felé fordul |
| és hány, hány, hány: a halálig |
|
|