Kőkorszaki nap^*

Hol siker és öröm csak alkalom   salakra lelni a szavakban, a legszebb frigy: harag és szorgalom –   (épp csak: kibírhatatlan). Itt élek mint az állatok   a folyóvizes ketrecekben. „Kezicsókolom” – vicsorog   a cromagnoni ember. Lehettem volna én is eleven   gyönyörűbb beszédet beszélni, s lett országom és kenyerem,   mindkettő egy maréknyi. Csörömpöl, zúg a sivatag;   zsírpecsét egy kabáton. Október végén kőkorszaki nap:   sugárzó árvaságom.