Az az erő*

Az az erő, ami a nyelv mögött
kiásta a víjjogás gyökerét,
torokba ütött lélegzet-karót
és láncolt hozzá harapós fogat;
az az erő, ami kifordított
sarkukból körkörös országokat,
ahol a vér vattás lombjaiban
mint szárnyas szellem a sírás suhan;
az az erő, ami a sárban
forogva mint halott a sírban
nyögő kubikus dühével lökött
a száj peremén át egy szó-rögöt;
hangok harangozója, csipogás
nyikorgó bakján gyászruhás kocsis,
reménytelen dumákban évelő
reményt rejtegető; az az erő
veri le szádról a téli reteszt;
csillagot rendít és tengert rekeszt,
lombokon ítél és madarat űz,
rohadhat szádban a halálos íz:
édesedik gyötrelmed parazsa,
a halál halálának tavasza,
nyelved csiklandja, eleven kovát,
mint köszörűn a kés, fogy és kiált.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]