Az az erő, ami a nyelv mögött |
kiásta a víjjogás gyökerét, |
torokba ütött lélegzet-karót |
és láncolt hozzá harapós fogat; |
az az erő, ami kifordított |
sarkukból körkörös országokat, |
ahol a vér vattás lombjaiban |
mint szárnyas szellem a sírás suhan; |
forogva mint halott a sírban |
nyögő kubikus dühével lökött |
a száj peremén át egy szó-rögöt; |
hangok harangozója, csipogás |
nyikorgó bakján gyászruhás kocsis, |
reménytelen dumákban évelő |
reményt rejtegető; az az erő |
veri le szádról a téli reteszt; |
csillagot rendít és tengert rekeszt, |
lombokon ítél és madarat űz, |
rohadhat szádban a halálos íz: |
édesedik gyötrelmed parazsa, |
a halál halálának tavasza, |
nyelved csiklandja, eleven kovát, |
mint köszörűn a kés, fogy és kiált. |
|