Vogelweide dallamára^*

Ó jaj, hogy eltűnt minden, a Lukács-uszoda, nem a két kis medence, de az élő csoda, a napimádó lányok arcán a barna tűz, a megjátszott lezserség, ahogy egy csajt befűz az elnagyolt világkép, a hosszú verssorok, melyekben szél süvöltöz és cukros must csorog, s a húsevő kísértés, a halálos veszély, mely ravasz szeretőként csábít, hogy vele élj, a siker rúzsos ajka, hová a légy ragad, hogy a bársony malomban többé ne légy magad, szóval a végletek vad, nyilalló évszaka, hol sistereg a napfény és fojt a fű szaga s a napozó betonján időtlen és örök, bíbor motollaként egy részeg bogár pörög, hogy zúgását még most is hallom, bár messze van, és halhatatlanságunk birtoka veszve van: a fénykapun lakat. Ó jaj, hogy így lelassult a villámló futás, amiért nem kárpótol a kései tudás, a tigrispuha testért a meszes csigolya csapágyba hullt homokként karcoló sikolya, a gitárforma csípő lazuló húrjai, melyeken az öt érzék elunt már játszani, s főképp a kóbor elme, e hírhedett kalóz, ahogy a sekély emlék hínárjában hajóz, nem az örvényes eszmék és a jövő között, hol egy versben beszélő delfinrajt üldözött; mindenen zsibbadás ül, ólomfehérű tél, hogy a családi tűznél melegszik, aki él, és szokásból melenget egy hűlő mániát, míg megy a maga útján a görgeteg világ, a tárgyak lavinája, fölötte üres ég, s nincs más remény, csak az, hogy talán a szakadék peremén fönnakad. Ó jaj, hogy eltűnt minden… micsoda közhely ez: a gyászoló közönség jajkoszorút helyez az élő ravatalra… fordítsunk a dalon, mert meg-megmoccan itt egy rejtélyes hatalom, és magmás hőt sugárzik s vakon is tündököl, valami, ami isten nevét találta föl, talán a sürgő sejtek, talán csak mi magunk, ahogy e Földön egymás hegyén-hátán vagyunk, az együttlét talánya, életünk lényege, eleven hússötétbe hasító fényeke, kiáltó ellentmondás, reménytelen remény: az őrült fák között is teremtéskori fény, mert fény siklik a magban, borzongó március, amíg él, örökké él a test, a csont, a hús, és fennhangon tagadja a hallgatag halált – vers és madár úgy fújja a vesztesek dalát, hogy majd belészakad.