Szellemek^*

Egy reggel anyám néz vissza rám a borotválkozótükörből Majd hirtelen kinyúl a műanyagkeretből és megérinti a   hajam. „Egész olyan vagy, mint szegény Misánk”, mondja és elrepül. A szellem meg, aki arra buzdított, hogy ne legyek olyan   mint ők, fölvonja a vállát: – Hát ugye… ifjúság,   bolondság… És víz képében továbbcsal a betonsivatagban.