| A Limasszolból Paphoszba vivő úton |
| egyszerre félreállt velünk a busz. |
| Láttuk a két árokba csúszott |
| és harmonikává gyűrődött kamion alatt |
| Uranosz heréitől habzani a tengert. |
| Majd meghasadt a háborgó azúr |
| s kilépett belőle a magazincímlapra illő |
| csupasz fotómodell. „Az
ifjúság tigrismozgása”, |
| gondoltam, ahogy föllépett a vízből kimeredő szirtre. |
| „A tébolyult remény, akivel szerelembe esni, |
| félig bénán is úgy
képzeljük, sose késő.” |
| De már dudált is értünk a sofőr. |
| A rendőr
széles mozdulatokkal integetett: gyerünk! |
| Gomolygó világfény az üres szirt fölött. |
| Lépésben húztunk el a roncsok közt, nyomunkba |
| az Episzkopi alatt
fekvő angol támaszpont felől |
| tenger és szőlőszagot zúdított a szél. |
|