Két párka beszélget, a harmadik hallgat*

Két év alatt kétszer kerültem közel a halálhoz.
Kórház, egy húsüzem, a test nyüszít –
míg a holdbeli műszerek ki nem kattogják a választ,
NÉGYESKE, MEHETÜNK HAZA.
Megúsztam.
Mint előtte az ostromot és a fiatalság csonttörő örvényeit is.
Kezemben egy sportszatyorral szédelgek a fényben.
Tanulság nincs.
A vers-visszhang néma.
Csak egy szóbukfencet remeklek a kapuban:
 
– Mi újság. Megvan a szövettan?
 
– Ó igen, nagyon pozitív
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]