Betegségemre

Lassan vonul hadaival a zsibbadás félálomban derengő testem terepén. Képzeljük úgy, hogy a vaksors Kutuzov, a stratégia hercege, egy lompos öregember, aki ha visszavonul is, mindig a magáéba, mert minden az övé, mint istené. Képzeljük akárhogy, a csóva végül fölrepül a házra, s az égő falu serceg, mint a zsír… Nem okulok a bajban, hiába a baljós tünetek – a prófétát a rögeszméje teszi prófétává, verset verssé a logikánál rendezettebb zűrzavar, az élet örvénye a pocsolyavíz sejtben, miközben ép balkezünkkel fölemelt béna jobbunk az újrakezdés izzó délibábjára mutat.