Catullushoz

Nagy gáz, de mi is szeretjük Lesbiát, Catullus… Az ifjúság az ifjúság jogán határtalannak képzeli lehetőségeit, istennek magát. Most van isten, most nincs, ahogy akarja; ha elalszik, gazdátlanul forog a Föld. Korlátja épp az egészsége. Az az igazság, hogy nehéz fölfogásúak vagyunk: még mindig a csillagtengerből fognánk ki a kozmikus halat, holott már sejtjeinkből vicsorog felénk kékcápa-csókja. Ajaj, megcsal a testünk, megcsal az ordas kurva, azt hazudja, minden megmarad, épp csak átlényegülve egy üstökös csóvájaként suhanó fátyol fényredőiben: az élő tűz, az őrület, a tejszínhabot verő combok… Van-e jobb választásunk, mint hinnünk neki?