Az utolsó nyár
Az utolsó nyaram még egészségesen; |
zöld habzás; semmi keresztkérdés: kié? mié? – |
a tenger van, mert van, mert tenger, |
örökmozgó, szuszogó, mennydörgő leviatán; |
halszag és fény áradt a Balaton felől. |
Bárki is intézte az ügyeimet, |
a sejttörvény vagy a látónak képzelt vaksors, |
egy napfényes arc fordult felém, |
a mennykék tükör, hol az éden tükröződik, |
a fiatalság titka, a nemtörődömség, |
mely az öregségről szállongó hírt rémhírnek veszi; |
a lombhullató test torzonborz fái között |
szakadt ruhában hempereg az örök szerelem, |
a világszép de rövidlátó nyoszolyólány. |
|
|