Az utolsó nyár

Az utolsó nyaram még egészségesen;
zöld habzás; semmi keresztkérdés: kié? mié? –
a tenger van, mert van, mert tenger,
örökmozgó, szuszogó, mennydörgő leviatán;
halszag és fény áradt a Balaton felől.
Bárki is intézte az ügyeimet,
a sejttörvény vagy a látónak képzelt vaksors,
egy napfényes arc fordult felém,
a mennykék tükör, hol az éden tükröződik,
a fiatalság titka, a nemtörődömség,
mely az öregségről szállongó hírt rémhírnek veszi;
a lombhullató test torzonborz fái között
szakadt ruhában hempereg az örök szerelem,
a világszép de rövidlátó nyoszolyólány.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]