Magyarság
|
Csoóri Sándornak
| Magyarnak lenni annyi, mint bárminek lenni. |
| A kulcsszó a lenni, és a kérdés a hogyan. |
| Melyik fának nem természetes közege az erdő, |
| de melyik fa mondja magáról: „erdő vagyok!”? |
| Az életfa alá hullva avarnak |
| úgy vagyok magyar, ahogy az erdő fája fa, |
| a vérmocskos altalajt feldolgozva levegőnek, |
| melyet tüdőre szívhat, ha lesz hol, a jövő. |
| Negyvenhat éves koromra már kiütközik csupasz gyökérzetem, |
| a mindig és mindenütt rászedett szegények csontjai; |
| túl sok mész és hamu, hogy családi emlékké oldjam. |
| Egy nép, mint a többi, s mind, mint Ó-Egyiptom… |
| Ágaim közt vérlázító madárcsirregés, |
| míg macskatalpon surran ölni az idő. |
|
|