Arckép az ókorból

A provincia nyakatekert logikáját
szívből utálja minden egyenes római;
ő ha ellentmondást tapasztal, a kardjába dől,
én szívóskodom, megpróbálok élni…
Hála az isteneknek, görögnek születtem,
a rabszolgasor és a filozófia közé,
a káderjellemzések „egyéb” kategóriájának,
minden többségben lázas kisebbséginek…
Költészet? Nem hiszem, hogy az
a márványportrék és a szaros valóság közötti összefüggés,
e billenékeny, könnyen robbanó arány,
amit vidékiként tanultam itt és ami elvezet
a porszem bolygóról a csillagokon túlra;
épp csak, hogy tüdőmből versben szakad a vér…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]