Arckép az ókorból
A provincia nyakatekert logikáját |
szívből utálja minden egyenes római; |
ő ha ellentmondást tapasztal, a kardjába dől, |
én szívóskodom, megpróbálok élni… |
Hála az isteneknek, görögnek születtem, |
a rabszolgasor és a filozófia közé, |
a káderjellemzések „egyéb” kategóriájának, |
minden többségben lázas kisebbséginek… |
Költészet? Nem hiszem, hogy az |
a márványportrék és a szaros valóság közötti összefüggés, |
e billenékeny, könnyen robbanó arány, |
amit vidékiként tanultam itt és ami elvezet |
a porszem bolygóról a csillagokon túlra; |
épp csak, hogy tüdőmből versben szakad a vér… |
|
|