A tűzfújó bika
| A robbanékony és nehézkes bika jegyében születtem, |
| mindenem a testhez van kötve; |
| most, hogy a test kihűl, elbizonytalanodom. |
| A bika bikaistent képzel: gyulladt szemgolyót, |
| szaxofonhangon tűzfutamot fujó orrlikat – |
| a sejtet, melynek tanult mestersége élni, |
| a kezdet energiafölöslegét addig pazarolva, |
| míg nem marad más, csak a horpadás szívóhatása, |
| a túloldal, az örvénylő absztrakció; |
| mit kezdjen ott, ahol a légies közegben |
| csak az eszmék szűznemzése divatozik, semmi nemiség… |
| a kialvó vulkán a régi kitörések |
| bugyborgó lávafolyamára emlékezve didereg: |
| fölötte a régi áltatás, a lélek képe, szél görgette füst. |
|
|