| Vers hiszen az csak kár hogy túl sok a ríme zenéje parázna |
| mert mit számít hogy a haldoklót az egészség árama rázza |
| legyalázza a híg prózától bűzlő botfülü nyikhaj |
| amit ír kopogó ritmust zakatolva a szívbaj |
| melyben ugyan csipkét ver a szó és csillog a lírai készlet |
| de habos vért hány a cselekmény s hiteles minden részlet |
| meg a kortenger mely a népek nyelvét múltját elnyeli |
| miközben persze reményzuhatagtól habzik a mennyei |
| Így meg ez itt Szívforma levél arányos örökzöld |
| kit a nyelv kertjében a közbeszéd dudvái között költ |
| továbbhullámzik a fényüzenet bár csillaga rég kilobbant |
| s a porszemek fején picikét megbillen az űr a roppant |
|