A költő, a gondos gazda^*

Szőlőhegynek képzeli életét: a teraszos művelés körívei versről versre kúsznak fölfelé a vulkán oldalán; és körben a romok, a lávagöcsörtök, a szétszórt lábszárcsontok, a csákánnyal bevert koponyák – a szüreti táj.