|
„Ó, ifjú voltam, áldott szív…”
(Dylan Thomas – Nagy László)
|
| akiből nem sugárzik az ártatlanság bája; |
|
az ártatlanság különben is kimegy a divatból, |
| a korszak kobzosa a tévékommentátor, |
|
aki csábmosollyal tudja eladni a bóvlit is: |
| háta mögött a világtérkép falánk amőbái. |
|
A jövő biztos záloga… A szilárd körvonal… |
| a közízlésnek adott avantgard pofonoknál |
|
nagyobbat csattantak a hagyományos ágyúk |
| s a verses élniakarás káromkodva és szédelegve, |
|
csapattestétől elszakadt katonaként |
| botorkál a sötétben: ki és mi vagyok? |
|
A líra nagy kérdése most épp nem kérdés neki. |
| Mit számít az, hogy van-e, nincs-e isten? És ha van… |
|
A szerszámkészítő majom egy nagyot gondol |
| és héjatlan kókuszdiónak képzeli el a végtelent, |
|
a föl-nem-foghatót egy fölfogható képnek, |
| ez rég bevált és biztos módszere; |
|
a válasz ugyan korról korra változik, |
| és még inkább a kérdező személye, |
|
de nem változik lényege, a kérdésföltevés: |
| örvénylő áramlás a fuldokló körül – |
|
a nála bonyolultabb, amit meg sem érthet? |
| vagy épp saját makacssága, hogy mégsem adja föl? |
|
Végül is egyre megy. Istenkép, anyagfogalom, |
| mindkettő föltalálójára vall. S az örvény feldob és leránt; |
|
üres tölcsérében csírázó mag ragyog. |
|