Visszapillantva a fényes nyári tájra*

 

„Mi mások volnánk – öregedő beat-ek.”

Allen Ginsberg, zakósan, nyakkendősen

a budapesti Astoria szálló halljában.
 
kényelmesebb volna persze azt hinni hogy az egyetemes nyavalyatörésnek
 
 képzeletünk a gyógyszere
és elég egy kínai írásjelet
 
 egy reneszánsz herceggel összeaprítani
és máris kész a zenés csalamádé
 
 költői filozófiánk
hogy a vasbetonképű farkas
 
 szavakkal szelidíthető
és hogy leginkább a kultúrák magfúziója
 
 szabadíthatja föl
az ösztönös madárfiókát
 
 kinek torkából angyalok álombeszéde árad
és fiatal-költő korom
 
 egyéb hangzatos hülyeségei
sajnálatos de tény hogy öregszem
 
 únom a madárnyelvet
láttam a gyakorlatban
 
 költészet és valóság viszonyát
a látomásoktól lázas gyereklány
 
 kiszabadult a szűk provinciából
mezítláb járt a művészi szabadság talaján
 
 fekete kosz a talpán
sugárzó szépségét ó olümposziak
 
 erős izzadtságszag lengte körül
mert azon a nyáron hőség volt Franciaországban
 
 és ő heveny mámorában keleteurópai káderdivatnak gondolhatta a zuhanyzást
VAN BENNED VALAMI SZERETNI VALÓ
 
 ezt a mondatot én hoztam össze félig részegen
azt hitte meg akarom húzni
 
 pedig csak hirtelen úgy éreztem
hogy az időtáblák süket zajlásában mondanom kell valamit
 
 továbbítani a rám bízott üzenetet
a Körülmények nevű szobrász
 
 hátrálva méricskélte mesterművét
az európai talapzaton álló két vidéki figurát
 
 akik közül az egyik téglának nézi a másikat
az meg modern kotyvalékoktól berúgott tyúknak őt
 
 semmi sem szilárdabb mint az örökségük
a nevesincs hazai bizonytalanság
 
 ami mindig is alakítja a viselkedésüket
minthogy a valóság sárkány és ezer feje van
 
 és a leghatékonyabb dárda a fű
bár ezt a hajlékony fegyvert csak a felnőtt kor tanulja meg becsülni
 
 miközben magról szaporítja a lázadás szellemét
és versében keserves aprómunkával halad előre
 
 mint életében is
napról napra víva egy megnyerhetetlen szabadságharc
 
 mindig reményteljesen kezdődő ütközeteit
ha-nem-én-hát-más ragyogja évelő rögeszmeként
 
 a halhatatlanság csalárd ígérete a nyár
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]