A világszínház Amszterdamban*

a kezdő díszlet a fiatal Frans Hals modorában készül
harminc évvel Alba herceg után
fújnak a fényes szellők
selymesen lobog az öntelt gazdagság
miénk a világ
és a polgárőrség Szent György nevét viselő lövészosztaga épp
a sülthöz készülődik
a gyarmatok érett fácánhúsa fölött
rugalmas istenfélelembe takart
mohó vigyorgás
mármost ami a cselekményt illeti
hát istenem
a föl-alá rohangáló évszázadok versenyt üvöltik
az épp hivatalban lévő Legfelsőbb Kegyúr nevét
ugathat a költészet a pénz beszél
és egyre választékosabban
míg háborgó vizen halad a szajréval megrakott hajókaraván
s a körülmények alkonyi megvilágításában
az indítóok érthetően elhomályosul
a mélybarna háttérből alig kiváló ember pedig
aki korábban egy eszme csillogó kardpengéje volt
a gomolygó titok s megalkuvás rembrandti képét ölti
és persze látni azt is hogy miért
az intenzív földművelés virágzó sakktáblája körül
a tenger hullámzó szájában habzó zablát
majd fölmegy a függöny és a szín Amszterdam kurvanegyede
vörös fényköd bikinis nők a kirakatban
a hanyatlás korának epilepsziája riadókocsi
cirkál a közönség között
egy jávai vendég éppen búcsúzik karján a kabátja
leheletnyit meghajol
a nő közönyös kereskedelmi mosoly NÉZZEN BE MÁSKOR IS
nemi barkácsbolt a sarkon műhímtag telepes kivitelben kapható
csak az eszme hiányzik és
a krónikus eszmehiánytól szédül a nagyra törő értelmiségi
TALÁN MERT EUROCENTRIKUS VAGYOK
vagy az új családmodell továbbfejlesztett változatában bízik
átható sötét
a Haarlemi Aggok Menhelye
a háromszáz éves matróna sakálpofáján
kacér remény
a végkifejlet légitámadás
a nézőket fölterelik a Földet jelképező dobogóra
a dobogó forogni kezd majd egyre gyorsul
dadogó villámfénynél
látni mi lett az ifjú sejtből
a pálinkásüvegként széttört városokat
a könyvlaponként izzó betűtengert
velőt rázó szirénasivítás
majd leszakad a mennyezet beáll a csönd
s egy hűvös kéz nyúl be a résen és kiválogatja
a túléléshez elég erős
vagy gyönge mutációt
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]