a kezdő díszlet a fiatal Frans Hals modorában készül |
harminc évvel Alba herceg után |
selymesen lobog az öntelt gazdagság |
és a polgárőrség Szent György nevét viselő lövészosztaga épp |
a gyarmatok érett fácánhúsa fölött |
rugalmas istenfélelembe takart |
|
mármost ami a cselekményt illeti |
a föl-alá rohangáló évszázadok versenyt üvöltik |
az épp hivatalban lévő Legfelsőbb Kegyúr nevét |
ugathat a költészet a pénz beszél |
és egyre választékosabban |
míg háborgó vizen halad a szajréval megrakott hajókaraván |
s a körülmények alkonyi megvilágításában |
az indítóok érthetően elhomályosul |
a mélybarna háttérből alig kiváló ember pedig |
aki korábban egy eszme csillogó kardpengéje volt |
a gomolygó titok s megalkuvás rembrandti képét ölti |
és persze látni azt is hogy miért |
az intenzív földművelés virágzó sakktáblája körül |
a tenger hullámzó szájában habzó zablát |
|
majd fölmegy a függöny és a szín Amszterdam kurvanegyede |
vörös fényköd bikinis nők a kirakatban |
a hanyatlás korának epilepsziája riadókocsi |
egy jávai vendég éppen búcsúzik karján a kabátja |
a nő közönyös kereskedelmi mosoly NÉZZEN BE MÁSKOR IS |
nemi barkácsbolt a sarkon műhímtag telepes kivitelben kapható |
csak az eszme hiányzik és |
a krónikus eszmehiánytól szédül a nagyra törő értelmiségi |
TALÁN MERT EUROCENTRIKUS VAGYOK |
vagy az új családmodell továbbfejlesztett változatában bízik |
a Haarlemi Aggok Menhelye |
a háromszáz éves matróna sakálpofáján |
|
a végkifejlet légitámadás |
a nézőket fölterelik a Földet jelképező dobogóra |
a dobogó forogni kezd majd egyre gyorsul |
látni mi lett az ifjú sejtből |
a pálinkásüvegként széttört városokat |
a könyvlaponként izzó betűtengert |
velőt rázó szirénasivítás |
majd leszakad a mennyezet beáll a csönd |
s egy hűvös kéz nyúl be a résen és kiválogatja |
|
|