Búsuló Juhász Ferenc

 

Vers villamosra, trolibuszra, autóbuszra, előleg után két napig taxira és harminckét nyomdai ívre*

Jaj ti nem ismeritek a nehéz saurus-szerű lelkek
 
pirított-májszínű vérvirág-okádó-krátermélységeinek
 
fecske-égre-nyilalló balzsamtáblalepénysikoltozásait.
Jaj ti nem láttátok a haldokló négyszívűek felhangviharnyögéseit
 
meg a sóhajhegedűhúrfejű-Hold-kannibálok,
 
s a csillagmadzagtüdejű-annabálok
 
rettenetes-oroszlán-körömpuccolásait!
 
Jődögél lefelé fodorfehér elvtárs:
 
– Ferikém állati zseniális vagy te!
 
Felfelelem néki szépen csendes szóval:
 
– Tudom én azt régen, abodi szép leány.
Mert csak ő érti, a balekkacslángsivatagszívű,
 
hogy meg kell halnom a sárkányszirompikkelyvirágos
 
mezők közepében,
mert más nem érti a tűzkorongcsiszolóporsikolycsepülő-halálokat,
 
amiket én megértem,
mert más nem érti az űrcsillaghajóárbockosárkeferámakötő-halálokat,
 
amiket valaha kértem,
mert még három sor és én sem értem!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]