| Nyári napnak alkonyulatánál |
| megállék a megyei könyvtárnál, |
| néztem s láttam: földig ért a lábam, |
| úgy, ahogyan szokott általában. |
|
| Lehet, hogy nincs szenzáció ebben, |
| de én, de én mégis észrevettem. |
| El is megyek komótosan, lassan, |
| hogy a sógorommal is tudassam. |
|
| Mennék is már, hát egyszerre hallom, |
| esti szél fúj suhogva a tarlón, |
| fekete föld, sárgán áll az asztag. |
| Ma se tudom elfeledni aztat. |
|
|