Nagy László

(a pályakezdő)

A vaságyak öröme^*

Ki egykor fütyültem vigan,

ülök a lét boglyáiban,

féligsült madármáj a szívem,

dekadens vagyok azt hiszem.

Testemet a láz rózsázza,

cipőben megyek kávéházba,

de az is lehet, hogy inkább

pszichoneurózisom van mezítláb.

Haj de a végzeten meg se lepődöm,

parkettán fekszem én, nem a földön,

két bazalt-hegy az én fenekem,

holtig vidáman illegetem.

(a beérkezett)

A Zsilett Angyal^*

Dörgőn üllő kőberek ordasa zöldben tiprat,

fekete csipkék suhogásában tündér kiscsikó, riadozz,

világpenésszel habos pofáján kizúg a Zsilett Angyal,

aj te feketeszakállú, királyi korodra jön a dér, jön a dér,

szednék inkább csontmezőn markot, nyargalnék dögön a tengerig,

HOPSZA SÁRI, BALEÁRI, RÚGD A PARAZSAT,

bevennék inkább dögletes aszpirint, vetnék kőfalba zabot,

FENEKED RINGÓ IDEI RINGLÓ, ROZSDÁS A VASAD,

aszályos orcám nyúzó hóhér, bárd alól kimentem mosolyom,

hátam a szórendnek vetve kiáltok, csillagok, íme.