Paródiák

Költészet

 

 

 

 

Illyés Gyula

 

Hatalmas, nagy mondat, s a költők…*

Nem az apollinaire-i hévtől –
 
 a HÉV-től!
De mint aki ég felé tör!
 
 (Ahogy az étör)
 
 Beh úgy, ahogyan ott,
s mint régen – akkor! – ott-
 
 hon, szinte már repülve,
de – mintegy – földön ülve,
 
 a gyerekkor-
 
 ban, amikor
a költőnek még volt szava:
 
 ça va!
 
 Pont úgy beszéltem,
amíg a borjúneveldéhez értem.

 

 

 

Vas István

 

Verona, Porto Forinto*

A régi város hogy megváltozott!
A régi ezek már nem azok.
De a nyár mégis örökre ideszok.
Az öreg szív érzi az ifjú tézisét,
ha kirakja is a protézisét.
Napsütésség és déliség.
A Porto Forinto-n, látod? A krétarajz.
A kocsik között etruszk miniszoknya ajz.
És jön a pincér. S Dantét idézi: hinaus!

 

 

 

Weöres Sándor

 

Máté-passió*

 

1

Miatyánk kivagyok pampam
de azért ragyogok pampam
neked ez csak olyan pampam
de nekem komolyan pampam
Kilukadt a világ pampam
belukadt a világ pampam
ki-bejár Sanyikád pampam
de azért komolyan pampam
Minek is teneked pampam
hiszen ez tirirá pampam
tererem töröröm pumpum
idelő odalő bumbum
 

2

Harcon át marconát
harsonáz a költő
Átoson Jánoson
ráborul a bölcső
Ott terem Péteren
tizenkét apostol
impotens opponens
szódavízbe kóstol
 

3

Jézusomat köszönteni jöttem én,
szálló bárányfelhőt,
gombos cipőmben arcán korcsolyázni,
a néger eszkimók egén
fejjel lefelé lógni a próféták közt.
 

4

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS:
Would you like some whisky?
 
 JÉZUS MÁRIA:
 
 Ich weiss nicht.
SANYIKA:
Szálem alejkum.
 

5

Te, aki hallottad ezt a dalt,
melytől több felsőfokú világegyetem szíve megszakadt,
te, aki hallottad ezt a dalt,
emeld föl lábadat, dugd be a szádba,
nagyujjaddal belülről nyomd ki szemedet,
és mondd: „reménytelen”,
és mondd: „hiábavaló”,
mert nincs több lábad,
és a füledbe már nem jut.
 

Gőgicse*

 

1

Az apám daliás handlé,
idejár, odajár, ajvé,
toporog kapuban, téren
„Kidobott kacat ez, kérem!”
Amikor az apám bajban,
a fején csöpögő vaj van,
amikor az apám ágál,
kenyeret, libazsírt drágáll.
 

2

Messze földön folyó a Neretva,
lány kezében de szép a beretva,
jó nagyot rúg Karába farába,
mért ne rúgna, ha fáj a falába.
Miska sógor, ha itt a majális,
néha részeg, de néha kajál is,
két porontyát ezerbe hasítja,
Róza asszony kis ingbe' visítja.
 

3

Isztor, Nyisztor, Tranzisztor,
kend engemet mért piszkol?
Piszkolja a nénikéjét,
abban lelje némi kéjét!
 

Mélypsyché*

Bunkótskát a mädchen
megfogá a’ végen,
tyű, mely vala neki,
töve s közepi.
Sóhajt a’ leánka,
Bunkótska, te drága,
mit tsiklandsz te, egek,
még megrepedek!
Ruhe, mondá ő,
marrha nőköltő,
vajh az mikor repedt föl
képzelettől?

 

 

 

Somlyó György

 

Tanmese, avagy a szerző Orrán-Száján Kemál, török költőnek Pablo Neruda „Somlyó Györgyhöz” című verséről írott verséről írott verse*

Kemál-e még az ősz Peterdi háza
ha a klíma kontinentális
ha a víz forráspontja 100º Celsius
ha a relatív páratartalom magasabb 80%-nál
ha a beesési szög és a kiesési szög különbsége nagyobb egy arasznál vagy azonos vele
ha a fénysebesség állandó
ha a Föld bolygó
Ha A+B=GY
ha az ötlet egy pihent agyé

 

 

 

Csanádi Imre

 

Nehéz esztendők krónikája*

Pölyhőt csingat az ősz. Van biza most cseráz,
van csak csorba, csiháng fű kele rég ahol;
nyessük bár elejét, mind kihasad korán,
 
 magnak fél fele sem marad.
Hát még… csüngdel a récs, füttyen alig pihók,
farkán billegető egy noha átszalad,
mondják, hm, csak azért, hogy nesze nagy legyen,
 
 húsnak már ha amaz kevés.
Korpázik cefetül, dérlik a nyeldeső,
udvarláb hegyiben, fáncsiga-féle-min
rejtvényt fejt nyereményt várva a kisdiák:
 
 metrum, csak mi a frászt jelent?

 

 

 

Pilinszky János

 

Rumbach,1974*

A walesi hercegnek

 
Újra és újra őket látom,
 
 a hold süt és az Úr mered,
s az Úr elé emberek fogva
 
 húznak roppant, nagy verseket,
amiket mind én írtam arról,
 
 hogy az Úr mered és hogy én
visszameredek, mire ketten
 
 kijövünk egymás könyökén.
S a versek lassan nyikorognak,
 
 a címűk mindig az: Kaputt,
s elébük fut a Kiadó és
 
 megtántorodva visszafut,
mert ők már a végsőt ragozzák,
 
 már azt mondják: Karád, Karám,
míg cekkerét vadul ledobva
 
 lecsap rám schrecklich Nagymamám.
 

Apukarifkabil*

Fogadjunk, nem tudod, mim van nekem.
Egy rabruhám. És néha szégyelem.
És néha, hogyha van rá alkalom,
kigyúl a szám és ég az alkarom.
És lángol és lobog a raffia.
És felkiáltok, ez az Ő fia.
De nem. Egy kápó. És nagyot ereszt.
És visszaszól vadul: te tetted ezt!
Se így, se úgy. Az évek nélküled –
mint fák között egy nyombélszűkület.
 

Szálka*

In memoriam Simone Teilhardovics Kafka

 
Menjen bele.
(Belemegy.)
Jöjjön ki.
(Kijön.)
Előtte is láb.
Utána is láb.
(A kéz.)

 

 

 

Heves Vagy Ágnes

 

Séta*

A fákon már áttört a délután,
jártunk a Krisztinában,
nem szóltál, néztél propán és bután,
megreszketett a vállam.
Feszes, későgótikus ég alatt
néma és barna állat,
Európa – mondtad s megcsókoltalak.
És eltörtem az állad.
 

Már te is király?*

Én akkor éppen holtakat temettem
két éve már és fagyott volt a föld.
Néném szemét üregéből kivettem
és emlékül a balzsebembe tettem –
s te gépelsz.
Ó be rongy is vagy te, ó be kanavász vagy!
Én láttam már a velőt a levesben
és ettem marhahúst is torma nélkül,
én már tizenhárom éves koromban
József Attila késői versei voltam;
szél volt, fejemre dőlt a ház,
felkeltem s azt mondtam a törmeléknek:
mi az nem tud köszönni?
Te kis piszok!
A lábadra már rá se lépek,
már beléd se rugok,
szemeidet ki sem nyomom!
A bárkák közt, a parton, ahol állok,
holnap kisebb felhőátvonulások –
helyenként zápor is keletről.

 

 

 

Kormos István

 

Dr. Buga Jakab éneke*

Vonszolnak hózentrágeren piroskabátos franciák
ki voltam otthon Kormos úr most csőlakód vagyok világ
ej mi a cső de hosszú kend Páristól messze van Mecsér
de megjövök láb nélkül is egy Fradi-MTK mecsér
víz mormolását hallgatom egy lavór partján új Mikes
manger boire aimer agir igék de köztük nincs ikes
sötét rokfortszag éjszaka caporalt szív isten fia
aláhull híres pendelyed Vagineaux Maleur Francia

 

 

 

Nagy László

(a pályakezdő)
A vaságyak öröme*
Ki egykor fütyültem vigan,
ülök a lét boglyáiban,
féligsült madármáj a szívem,
dekadens vagyok azt hiszem.
Testemet a láz rózsázza,
cipőben megyek kávéházba,
de az is lehet, hogy inkább
pszichoneurózisom van mezítláb.
Haj de a végzeten meg se lepődöm,
parkettán fekszem én, nem a földön,
két bazalt-hegy az én fenekem,
holtig vidáman illegetem.
(a beérkezett)
A Zsilett Angyal*
Dörgőn üllő kőberek ordasa zöldben tiprat,
fekete csipkék suhogásában tündér kiscsikó, riadozz,
világpenésszel habos pofáján kizúg a Zsilett Angyal,
aj te feketeszakállú, királyi korodra jön a dér, jön a dér,
szednék inkább csontmezőn markot, nyargalnék dögön a tengerig,
HOPSZA SÁRI, BALEÁRI, RÚGD A PARAZSAT,
bevennék inkább dögletes aszpirint, vetnék kőfalba zabot,
FENEKED RINGÓ IDEI RINGLÓ, ROZSDÁS A VASAD,
aszályos orcám nyúzó hóhér, bárd alól kimentem mosolyom,
hátam a szórendnek vetve kiáltok, csillagok, íme.

 

 

 

Simon István*

 

Az értelem keresése*

Nyári napnak alkonyulatánál
megállék a megyei könyvtárnál,
néztem s láttam: földig ért a lábam,
úgy, ahogyan szokott általában.
Lehet, hogy nincs szenzáció ebben,
de én, de én mégis észrevettem.
El is megyek komótosan, lassan,
hogy a sógorommal is tudassam.
Mennék is már, hát egyszerre hallom,
esti szél fúj suhogva a tarlón,
fekete föld, sárgán áll az asztag.
Ma se tudom elfeledni aztat.

 

 

 

Tornai József

 

A Három Állvány*

Ükk, Süvöltök, Ős-Sülttök,
ti vagytok a Három Állvány,
én meg a Kétlábu Kókuszdió vagyok.
Én vagyok a Magammal Titeket Megdobáló,
én vagyok a Fáról Leszállott,
döngetem szőrös mellemet:
Ükk, Süvöltök, Ős-Sülttök,
gyertek ide, mutatok valamit,
valamit mutatok, gyertek ide.
Ha nem jöttök, Három Állvány,
a ti bajotok, Három Állvány,
nem fogjátok látni,
látni nem fogjátok,
a ti bajotok.
Fizetek, Lapos Homlokú Ős,
volt egy Archaikus Duplám, egy Modern Szendvicsem
meg a Jó Néger Összefüggés.

 

 

 

Búsuló Juhász Ferenc

 

Vers villamosra, trolibuszra, autóbuszra, előleg után két napig taxira és harminckét nyomdai ívre*

Jaj ti nem ismeritek a nehéz saurus-szerű lelkek
 
 pirított-májszínű vérvirág-okádó-krátermélységeinek
 
 fecske-égre-nyilalló balzsamtáblalepénysikoltozásait.
Jaj ti nem láttátok a haldokló négyszívűek felhangviharnyögéseit
 
 meg a sóhajhegedűhúrfejű-Hold-kannibálok,
 
 s a csillagmadzagtüdejű-annabálok
 
 rettenetes-oroszlán-körömpuccolásait!
 
 Jődögél lefelé fodorfehér elvtárs:
 
 – Ferikém állati zseniális vagy te!
 
 Felfelelem néki szépen csendes szóval:
 
 – Tudom én azt régen, abodi szép leány.
Mert csak ő érti, a balekkacslángsivatagszívű,
 
 hogy meg kell halnom a sárkányszirompikkelyvirágos
 
 mezők közepében,
mert más nem érti a tűzkorongcsiszolóporsikolycsepülő-halálokat,
 
 amiket én megértem,
mert más nem érti az űrcsillaghajóárbockosárkeferámakötő-halálokat,
 
 amiket valaha kértem,
mert még három sor és én sem értem!

 

 

 

Garai Gábor

 

Sárgarépa halála*

S hogy Sárgarépa már mindent tudott
keresztbe, hosszába és verset írni,
s olyan sokszor közölték a lapok,
hogy azt már elég nehéz volt kibírni,
elment a mesterhez, s szólt néki: Lőrinc,
szívemet régóta gyötri a bánat,
már annyiszor elnéztem, hogy miről írsz,
s most oly nehezen csinálom utánad.
Szeretném, hogy a nyavalya kitörjön
és végre igazi nagy verset írjak,
képemről a bőr többé le ne jöjjön!
A mester válaszolt tünődve: Írjad.
Ámde akkor nehezebb lesz a sorsod,
s bizony mondom sokszor le sem közölnek,
törnek viszont az orrod alá borsot.
Szólt Sárgarépa: Mesterem köszöntlek.
S elment, az ég lassan a holdra feljött
sötétlő létráján az alkonyatnak.
Sárgarépa meg elkapott egy felhőt.
S még aznap este leadta a lapnak.

 

 

 

Poóri Sándor

 

Angyali béke*

Nem történt semmi, csak a völgy nekiment a hegynek,
csak eszemet vesztettem az iszonyú nyárban,
nem történt semmi, csak a halottak kapálni mentek,
csak kétcolos szögeket rágtam halálraváltan.
Nem történt semmi, csak forró fejemből
Monornál kiáradt a hatalmas nyári ég,
nem történt semmi, csak kijött a rendőr,
mert lapáttal verték egymást Csoóriék.
Nem történt semmi, csak összedőlt a szomszédban a ház,
csak negyven kemény mellű kislányt vert agyon,
nem történt semmi, csak kitört a frász
ezen a gyönyörű hétköznapon.

 

 

 

Kalász Márton

 

A szökött zebra szomorú története*

Mezőkön réteken szökött a zebra
mert falun már nem akadt zabra
Hát ahogy így vágtatott mendegélt
egyszer csak egy nagy városba ért
Ez egy nagy város gondolta a zebra
Itt talán lesz elég abra
És zúgott és zsongott a villamos vadon
és buszok járkáltak benne szabadon
De nem volt de ott se volt abra
És annyira vágyott már zabra
és úgy elszomorodott a zebra
hogy szájából kiesett a zabla
 

Das Ding*

(anziksz)
Hervad már koponyám
Soponyán.

 

 

 

Tandori Dezső

 

Betűjeles feladatok zárójeleinek feloldása az általános iskolák nyolcadik osztálya számára*

Q.-ba Z.-ből egy K.-val érkeztünk,
végigmentünk egy U.-n, fölszálltunk egy V.-re és
megváltottuk a J.-ket. Ezután sokáig (egy darabig)
semmi (mi sem) tört (zúzott) [Ént], majd a K. azt mond
fizessetek (ta) egy S.-t (sört), különben mindannyian [; a legtöbben]
el. Mentek P.-be (vasporos vonatféleség). Ezekben
az N.-ekben kszor tunk nála (vol)[so],
de mindig ugyanaz tört (edény, stb.),
míg végül (végtére) is [(el)me] guntuk és
(beküldendő a városok neve és egy üveg F.-i [fonyódi] természetes
ásványvíz) visszamentünk Q.-ból Z.-be de már egy másik K.-val.
A feloldás
HAJNAL, ÉGTÁJAK, NÉZSD, EZS Ő:
DEZSŐ, AZ ÉGŐ GÁZREZSŐ.

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]