A világ teremtése*

filozófiai operett avagy a klasszikus költészet lehetőségei

Jean Effel szellemének



Szereplők
AZ ÚR
ELSŐ ANGYAL, teljesen hülye
MÁSODIK ANGYAL, undok individualista
HARMADIK ANGYAL, ha mód van rá, viszonylag értelmes
az első emberpár
ÁDÁM
ÉVA
JOHANN WOLFGANG GOETHE, miniszter

 

Nyitány

Ez az ős, ez az ős, ez az ősköd itt,
itt még csak az atom hősködik,
de az se, hajaj, bizony az se sokáig,
mert bokájától a homlokáig
úgy elfogja a kábulás,
hogy megkezdődik a tágulás,
és ami régen elegynek egy volt,
kifut a fazékból a mennybolt,
s a továbbiakban minden részlet
csak töredéke az egésznek,
ami kényelmetlen az észnek,
de nincs mit tenni ellene,
mert így kívánja a szelleme,
ami a lényegét tekintve mi más,
mint általános relativitás,
mely relatív ugyan, de általános,
mert több pontján is a semmivel határos,
amiben, mint majdan az őstulok,
föl-alábolyongnak a kvantumok:
ez az ős, ez az ős, ez az ősgomoly,
és ez nem vicc, mert komoly.
 

Nagygyűlés a teremtés kezdetén

ELSŐ ANGYAL

  Tisztelt Nagygyűlés, Kedves Teremtmények,
  minden dolgozó lélek,
  Urunk és Teremtőnk nevében
  forrón üdvözöllek benneteket az égben!
  És hogy ne húzzuk az Úr primőr idejét,
  megkezdjük e gyűlés színrevitelét,
  melynek lelkesítő és fölemelő tárgya
  az a hősies munka, mellyel az Úr
  az első naprendszert legyártja:
  az a töretlen lendület, az a nehézségeken úrrálevő
  alkotókedv és teremtőerő,
  mely mindig megtalálja a helyes utat,
  ahol föltalál, újít és kutat
  (mert céltudatosság jellemzi az Urat,
  amivel az egyszerű angyalnak
  ragyogó példát mutat),
  egyszóval az Úrnak az a dicső és egyedülálló,
  páratlanul nagyszerű és forradalmi tette,
  mellyel örökre beírta nevét
  az általa teremtett történelembe.

MÁSODIK ANGYAL

  Tisztelt Nagygyűlés, Kedves Teremtmények,
  halhatatlanok, halandók, lények,
  dolgunk tehát a Teremtés:
  bástya a semmiben, nem rés! –
  ami nagyvonalakban kétségkívül nagyszerű,
  de közelről a dolog mégsem ilyen egyszerű,
  azt hiszem, érzem az első kísértést,
  hogy föltegyek néhány kellemetlen kérdést:
  egy, ha az istennek olyan nagy a hatalma,
  hogy lehet az, hogy a paradicsom – alma?,
  kettő, ha minden rendben van a tervvel,
  miért tilos termelni azzal a szervvel?,
  harmadszor és végtelenedszer,
  mit akar az Úr elérni ezzel,
  hogy egy ilyen elhamarkodott teremtésbe beleheccel? –
  amikor a semmiből kilóg a fenekünk,
  holdra és napra telik nekünk?,
  miközben korog az angyal gyomra,
  emberre meg paradicsomra? –
  erre van éter?! –
  Nem és nem,
  ez valahogy nem az én teremtésem,
  és kiderül majd ebben a darabban,
  mihelyt az összehasonlításhoz rendelkezésünkre áll a nap,
  a napnál világosabban:
  ez az egész az Úr bulija,
  hogy legyen a fiának mit megváltania!

HARMADIK ANGYAL

  Tisztelt Nagygyűlés, Kedves Teremtmények,
  sok a szöveg de egy a lényeg:
  eldöntött kérdés, hogy le leszünk teremtve,
  az Úrnak erre megvan a keretje.
  Nem mondom, probléma lesz elég,
  vegyünk csak egy olyan apróságot, mint az ég,
  ami sohasem lesz egészen tiszta
  és meglátszik majd rajta,
  hogy az Úr a semmiből fusizta,
  és folyton dörög és beázik,
  hogy az angyal halálra fázik,
  míg ingben-glóriában ácsorog,
  mert minden vacak kis eső az ő hátán csorog.
  De hogy jön ez és a többi az alkotás öröméhez,
  amit a lélek teremtés közben érez!
  Megmondta az Úr nemegyszer,
  csak azon győzhetsz, akivel verekszel,
  és én kimondom, mások bár ki ne állják,
  bírom az öreg ájtatos dumáját,
  nekem jöhetnek hátulról más angyalok,
  én csak egy egyszerű angyal vagyok,
  én, ha majd lesz réz, a rezet kivágom.
  Ez legyen a legelső teremtés a világon!
  Éljen bölcs tanítónk és nagy vezérünk az Úr!
  Éljen és virágozzék az egész azúr!

HÁRMAN, KÓRUSBAN

  Fel, fel a mennyei melóra,
  fel, fel, te mennynek üdve!
  Ha meg lenne már teremtve az óra,
  most egy istenit ütne!
 

Az ember meggyúrása

ANGYALOK

  Az ember, az ember, az új ember
  mindent bír és mindent mer,
  nincs neki távol, nincs neki messze,
  fejében nincs kárhozatos eszme,
  ha ő intézi az ügy nincs veszve,
  így lett megtervezve:
  széles mellel, széles vállal,
  kezében egy brossúrával.

AZ ÚR

  Gyúrjad, angyal, mindent bele!
  Készen van az alsó fele.

ANGYALOK

  Nincs határ és gát előtte,
  a baj csak azért van, hogy legyőzze,
  anyagban hisz de nem anyagiakban,
  verhetetlen az öntudatban,
  frissen mint a bolha pattan,
  fáradhatatlan:
  felülmúlja önmagát,
  feje helyén egy plakát.

AZ ÚR

  Hallelúja!
  Kész az ujja.

MÁSODIK ANGYAL

  Ez nem az én kenyerem.
  Hólyagos a tenyerem.

ANGYALOK

  Az ember, az ember, az új ember
  mindig győz és mindig nyer,
  munkacsatában meg nem előzik,
  remekül szervez és jól időzít,
  edzésben van ősztől őszig,
  nem iszik, nem nőzik,
  minden feladatra rátermett:
  üdv a teremtett kádernek!

AZ ÚR

  Állj! Állj az egész!
  Kész!

MÁSODIK ANGYAL

  Hogy el ne hallelújázzam magam!
  Az angyal teljesen kivan.

AZ ÚR

  Üdv nekem, üdv!
  Jöjj, sikerült szerkezet,
  add a kezed,
  a gazdasági versenyben az Úr
  egy fényévvel vezet.
 

Az ember receptje

(az Úr szakácskönyvéből)
Vegyünk egy teknőbe bőven anyagot,
homokot vagy agyagot,
vegyünk hozzá teremtett csapvizet,
néhány litert de legalább tizet,
ezt három angyal addig dagassza,
míg össze nem áll a massza,
ekkor bele a tyúktojást, kettőt,
ki ne felejtsük az élesztőt,
megszórjuk vékonyan puskaporral,
körítjük kis kaporral,
a földhöz ragasztjuk:
háborúhoz nyersen fogyasztjuk.
 

Az első emberpár teljesen el van ragadtatva

ÁDÁM

  Jaj de jó itt,
  jaj de szép itt,
  dícsérjük fennen az Urat,
  istenítsük ezt a kéglit!

ÉVA

  Milyen üdvös,
  milyen bájos,
  beépített almafával
  milyen meghitt és lakályos!

KETTEN

  Ez a csuda, ez a finom,
  ez a földi paradicsom!
  Hopp, hopp, hopp!
  Hű de üde ez a lét,
  élvezem a közelét!
  Hej, hej, hej! –
  Oltári egy hely.
  Az ember csak beleül
  és egész nap üdvözül,
  míg behúzzák a dicsőbe,
  a paradicsomi csőbe.

ÁDÁM

  Mert az embert kitöri a frász itt,
  míg reggeltől estig hozsannázik,
  örökké csak a nagy büdös lógás
  és sehol semmi kikapcsolódás,
  folyton csak az a hülye hálaének
  és semmi éjszakai élet,
  se egy jó rázás, se egy jó verekedés
  – még föl sincs találva a kés! –,
  se nő, se pia,
  mert szűziesség az Úr hobbyja.

ÉVA

  Folyton csak az üdvösség, mindig csak a hit,
  legalább melózni lehetne valamit,
  lenne csak egy ici-pici változatosság,
  ne csak ezek a tapsoló angyalocskák,
  ezek a bodorított lombú fák,
  ez a leghaladóbb és leggyönyörűbb világ,
  mert isten uccse
  ez a teremtés legelső giccse!

KETTEN

  De ez szigorúan csak a magánvéleményünk,
  a nyilvánosság előtt örülünk, hogy élünk:

ÉVA

  Jaj de jó itt,
  jaj de szép itt,
  dícsérjük fennen az Urat,
  ki egy modern édent épít.

ÁDÁM

  Nyakig a paradicsomlében
  kiáltsuk: éljen, éljen éljen!
  Éljen ő!
  A nagy belsőépítész és lakberendező!
 

A második angyal fölméri a maga mennyei helyzetét

Sok fafejű közt egy értelmes égi,
mit tehet az angyal, ha értelmiségi?
Tartja a száját és behúzza a szárnyát,
nem bírálja az Úr glóriáját.
De eljön még az ő ideje egyszer,
mikor már nem lesz cikk a kegyszer,
akkor majd előáll a hússal,
egy teljesen új mechanizmussal,
bízhatnak benne, lesz sikere,
az egész naprendszer ezzel lesz tele:
lesznek még nyájasak is énvelem,
hogy így hozzáértés meg úgy szakértelem!
Persze még elkel egy kis lassú tűz itt,
amíg az Urat erre befűzik.
Amíg ezt a kérdést az idő megoldja,
mit tegyek, megyek a bús pokolba.
 

A három angyal mindenben szabad kezet kap

ELSŐ ANGYAL

  Add, angyal, a szabad kezed!
  A várva várt perc elérkezett
  – ó üdvösség! ó élvezet! –,
  az Úr ezután csak elvileg vezet!

HARMADIK ANGYAL

  Megszűnt az ósdi
  mennylebontósdi,
  a felhőigénylés, a fényjelentés,
  nincs többé központi teremtés,
  ezután nem üdvözül minden akta:
  az Úr a hatásköre egy részét leadta!

MÁSODIK ANGYAL

  Most aztán szárnyalhat az angyal,
  most aztán elő az angyal-aggyal,
  most aki angyal, magáról hallat,
  jöhet az ötlet, a titkos sugallat,
  amivel az angyal a világon igazít
  és csinál a talmiból igazit!

HÁRMAN, KÓRUSBAN

  De mit? De mit? De mit?

ELSŐ ANGYAL

  Részletkérdés, csak legyen benne hit!

MÁSODIK ANGYAL

  Inkább egy kis epe.

HARMADIK ANGYAL

  Egy a lényeg: a kérdéseknek legyen közepe! –
  Mert akkor van mibe belevágni,
  akkor adódhat akármi,
  az angyal nem jön zavarba,
  az ügy hamar le van zavarva,
  az angyal lelke annál boldogabb,
  minél inkább intézi a dolgokat.

MÁSODIK ANGYAL

  Legföljebb minden marad a régiben!
  És a bizalom az égiben?
  Most hol van az Úrnak az a micsodája,
  az a pénzügyi csodája?
  Pont most tegyem a világot rendbe,
  amikor semmi nem jut az eszembe?

ELSŐ ANGYAL

  Adj nekünk, Urunk, egy ötletet,
  amivel fellendítjük az üzletet!
  Add meg nékünk
  a mi mindennapi nyereségünk,
  egyébként végünk,
  mert itt az idő, nagy isten,
  mikor a glória alá fej is kell!

HÁRMAN, KÓRUSBAN

  Ó jó fej, ó menő fej,
  kéne egy fej-lelőhely;
  az angyal nagy vágya
  egy gazdag agy-bánya,
  honnét akár az agyag
  kibányászhatók az agyak.
  Nem ott lennénk, ahol vagyunk,
  ha lenne hazai alap-agyunk:
  csak elgondolkoznánk egy picit
  és megszűnne a deficit,
  ahol az agy nem hiánycikk,
  a haszon sem hiányzik,
  csak lenne raktáron egy kis ész,
  nem lenne többé semmi vész,
  csak lenne egy kis agyvelőnk,
  mi is lehetnénk nagymenők!

HARMADIK ANGYAL

  Van itt ész épp elég.
  Mit siessünk. Nem ég az ég.
  Elkezdjük a fejlesztést.
  Írunk egy felterjesztést.

ELSŐ ANGYAL

  Most aztán itt a pillanat,
  most aztán meglátja az ég!…

MÁSODIK ANGYAL

  Hogy mossa az angyal
  a szabad kezét!
 

A mennytanács döntése a sztriptíz föltalálásáról

AZ ÚR

  A helyzet komoly, de nem reménytelen,
  mindazonáltal az Úr a teremtést
  elemezni kénytelen,
  hogy írhasson egy fölséges jelentést,
  melyben magabiztos felelősséggel
  közli a teljes éggel:
  van valami ebben a végtelenben –
  miközben minden a legnagyobb rendben! –,
  ami nyugtalanít engem.

ELSŐ ANGYAL

  Ha egy mód van rá, üdv nekem,
  van egy ötletem.

MÁSODIK ANGYAL

  Ettől megyek én mindig szét;
  mi az, ha nem vagyok indiszkrét?

ELSŐ ANGYAL

  A teremtés akkor a legszebb,
  ha beleviszünk egy kis szexet!

AZ ÚR

  Ó kárhozat! Ó romlás szelleme!
  Pia nem kéne? Vagy zene?
  De jó, hagyjuk, tegyük föl,
  hogy valami lesz ebből az ügyből,
  hogy én azt mondom, igen – te
  nemet vinnél az igenbe?

HARMADIK ANGYAL

  És kérdem én, hová vezet
  a mértéktelen élvezet?
  Nem bírja a szervezet.

MÁSODIK ANGYAL

  Sok a szöveg, már megvan a döntés,
  holnap megnyílik a Kegyelem Söntés,
  és szerintem biztosra vehető,
  hogy ettől még nem dől ránk a tető;
  én mondom, lesz majd, aki tartsa,
  ha malasztban hetyegni az Úr parancsa;
  végül is létezhet nagy és kis érdek –
  már előre látom, hogy egy jót kísértek.

AZ ÚR

  Üdv, üdv, az eszme áthat, ó,
  a kérdés áthidalható,
  majd végtelen kegyelemmel
  foglalkozom néhány vegyelemmel,
  hogy létrejöjjön egy új elem,
  melynek neve szerelem,
  mert hogyha ezt érzi az emberpár,
  nem is egészen ember már,
  valami más, mondhatni, több lett,
  s így nőtt a mennyei értéktöbblet.

MÁSODIK ANGYAL

  Teljes az egyetértés,
  kezdődhet a kísértés.

ANGYALOK, KÓRUSBAN

  Gyere csak ide, kis esztelen,
  tudod, mi vagy te? meztelen,
  de viselkedj csak fesztelen
  és ne félj a lángpallostól,
  nem bánt az, csak megkóstol,
  és attól se tarts, hogy innen kiűznek,
  csődbe jutna akkor az üzlet,
  inkább csodáld a glóriás puccot
  és szerezz be egy-két divatos cuccot,
  mert egyből megjön az életkedved,
  ha van magadról mit levetned.

AZ ÚR

  Ó árulás! Ó gyászeset!
  Az ártatlanság megesett.

HARMADIK ANGYAL

  Mindazonáltal a szervezet zsírja
  a terhelést egész jól bírja.

ELSŐ ANGYAL

  Bár tudom, hogy vannak, akik hűségemért fúrnak,
  hozsánna e dicső távlatért az Úrnak!

MÁSODIK ANGYAL

  Más szóval, megvolnánk. Tálalva a vétek.
  Remélem, ízlik a többfogásos étek.
  Mi rendeltük, de a cech a tiétek.
 

A kígyó dialektikus fölfogása

(az Úr doktori értekezéséből)
A kígyó is, mint olyan, a Teremtő mása,
bár kétségkívül gyanús a származása,
de azt tanítja a Világszellem,
legjobb, ha mi vagyunk magunk ellen,
s ha nem csak az epe de mi vagyunk a méz is,
a tézishez az antitézis,
mert így az eszme-pörgettyűt
mindig helyesen pörgetjük,
és megtermelve a mindennapi áldást
élvezhetjük a megváltást:
a kígyó persze, mint mennyidegen,
csak az ágak közt csúszkál hidegen,
mert egyszerű lélek és nem érti ezt,
és folyton sziszeg, mert a szelepe ereszt.
 

A paradicsomot teljesen konszolidálták

ÁDÁM

  Ez a paradicsom – hogy oda ne rohanjak!

ÉVA

  Mondják, hogy máshol sokkal szebbek vannak,
  mondják, hogy vannak más naprendszerek,
  ahol sokkal jobban üdvözülnek az emberek.
  De mihez fogna a kényelmes lélek ott,
  aki ehhez az édenhez szokott? –
  most kezdjen el egy új teremtésben bízni,
  reggeltől estig gürizni?
  Nem elég neki a maga baja? –
  örül, hogy lukas a sejhaja!

ÁDÁM

  Ez a paradicsom egy kis paradicsom.
  Kissé ütődött, de azért finom.

ÉVA

  És ma már nem úgy van itt mint régen,
  ma már nem festik át a felhőket az égen,
  ma már az embert nem kell folyton nyírni,
  ma már lehet egy kicsit sírni,
  ma már csak emléke kísért a múltnak,
  ma már a módszerek kifinomultak,
  s a lelkek sem kárhoznak már rakásra
  és egyre többnek van barlanglakása,
  ma már így-úgy elüdvözül az átlag –
  ma már az egész teremtés konszolidáltabb.

ÁDÁM

  És nincs több üdvözlégy és nincs hozsánna,
  már nem divat,
  a változás a mennyre is kihat:
  „Elő a colstokkal, félre a karddal!”
  üvölti hárfáját tépve az angyal,
  „je-je-je!
  je-je-je!” –
  ez az újtípusú kardal.

ÉVA

  A tejben viszont több a tej és kevesebb az őspor,
  szidják is sokan, hogy ez már nem a hőskor,
  hogy ez már nem az a világ,
  amit az Úr egy-két hete csinált;
  de bánom is én, kinek a hibája
  vagy érdeme:
  tény, hogy ma már nem ez a világ
  legsnasszabb édene!

ÁDÁM

  Törje a sugarát a Központi Nap,
  míg ragyog erről valamit központilag;
  van nekem épp elég fontos dolgom,
  egy népes családról kell gondoskodnom –
  akiknek nem ízlik a paradicsom, nem eszik! –
  én üdvözülök, ha a srácaimat
  a világegyetembe fölveszik!
 

Zárókép

(Johann Wolfgang Goethe bemutatja a világegyetem összes vasútvonalára érvényes szabadjegyét)
  Bizony, ha az ember miniszter,
  útra kell kelnie x-szer,
  ezért is becsüli az Úr kegyét,
  mennyébe érvényes szabadjegyét,
  s noha a Földről egy elhaló hang
  szólítja Henriket (azaz Johannt),
  kit érdekel végül is Margit,
  meg hogy ifjan az Úr mit akart itt,
  a nagy reményekből egy sikerdarab,
  a telt ház előtt futó világ marad,
  melyben már az is fényes eredmény,
  hogy írni-olvasni tud a teremtmény,
  nem is említve azt, hogy költeni,
  azaz levegővel hurkát tölteni,
  mely hurkával az igazi tehetség
  úgy csapja fejbe az egyszeri szerencsét,
  hogy attól helyben előáll az elme
  legigazibb és fényes győzedelme,
  minek folytán diccsel s szerelemmel
  betelve kerül helyére az ember,
  a húsevést és más ilyet elunva
  a Misztérium Minisztériumba,
  aholis munkálkodik serényen
  a közhasznot hajtó reményen,
  s noha legvégül ő is, mint mindenki, mausztót,
  előtte megírja (csak példának mondom,
  mondhatnék mást is) a Faustot.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]