|
Mesterségem, te gyönyörű
Nemes Nagy Ágnes
|
| Mesterségem, te gyönyörű? |
|
| Zöld elmével még hittem abban, |
|
hogy a költészet az élet, |
| de most, e betonsivatagban |
|
költészet az, ahogy élek – |
|
| addig, ameddig; úgy, ahogy. |
| a varázsszók szene kifogy, |
|
már csak a düh parázslik, |
|
| s dacból merevít ki a kép |
|
egy máris-múlt, csupa-lomb világot: |
| hosszan behúnyva fél szemét |
|
a célkereszten lát, aki lát ott. |
|
| Mesterségem, te gyönyörű, |
|
|
a több, mint erkölcs és forma. |
| S a meglőtt vad fújtatva rohan, |
|
|