Ami a versben rejtőzködik^*

A fűben, a földben, a vízben valami van,   és hangtalanul suhan. Nem istenkép, nem megoldás, nem remény,   testtelen fény,   és hangtalanul suhan. Nem a századok, nem a találmányok, nem a tudás,   fekete csillogás,   és hangtalanul suhan. S hiába a sejtek éjszakája, a végtelen sötét,   átüti valamiképp,   és hangtalanul suhan. És forradalmasít, mint képzelettel fűtve az ész,   s kiegészül a rejtélyes egész,   és hangtalanul suhan. A csillagokkal álcázott veremben   ott csillog a szememben,   és hangtalanul suhan. Vakot a kutyája, vezeti énekem,   legbensőbb lényegem,   és hangtalanul suhan. S a nemben, amit a vers üvölt, rejtett igen suhan   fű és föld és víz és emberarcuan.