Ikarosz leérkezik^*

mostanában egyre többet gondolok a fiatal költőre aki kipirult lélekkel képre képet rakott más szóval végigkártyázta a verseit és ehhez még hőbörgött és hadonászott is a verssorait viszont titokban szárnyfelületnek tervezte meg és a lábpedálhoz egy lendkereket csatlakoztatott a meghajtás folyamatossága végett hogy a kellő pillanatban elrugaszkodva a tények pereméről a világóceán fölé suhanhasson a lánglelkű pancser mondom gyakran gondolok rá és irigylem mint egy kutya világa áttekinthető volt a mélyben az enyhe görbület a század a szegénység színes térképe a bokros pénzviszonyok és minden folyó a jövő felé folyik és az elvetett magból a megoldás csírázik ki legalábbis mindenki ebben bízik és az általános bizakodás légkörében költő és tudós egymást lefőzve köröz mind magasabbra kicsire nem néz a jövőtudomány hogy a képzelet szárnyán rendszerint megolvad a viasz agyő fiatalság légikalózkodás most hogy jelképet keresek ehhez a vershez nagyon is földi dolgok járnak az eszemben például az a kiadói szoba ahol annyiszor ücsörögtem a hetvenes évek vége felé Vas fájós lába a széken Lator egy könyvtorony mögött a nemzedéki különbség már nem sokat számít jókat rettegünk és röhögünk együtt szervuszainkban suta szeretet vicceinkben a korszak elfojtott halálfélelme és röhögésünk is mi lenne más csak álruha mert titokban mind hiszünk a perspektíva törvényében mely a szedett-vedett történelmi freskón az embert állítja a középpontba mint főalakot elképzelem jövőnket ezen a világon a nagy kiadói szobát fala nincs átjárja a szél a füst szabadon gomolyog benyitok s a korsötétben meglátom magunkat szájunkon a láng ki-bejár koponyánk parázs és körben minden hamu és hó ahogy megjövendölték az általános pánikban csak a társalgás témája meglepő repülőgéptervezés mert amíg a sejt kifutópályája ép a béna törzsnek az eszme szárnyat ad s mit számít az hogy léleknek vagy lázadásnak hívjuk-e azt ami létrejön arányos szerkezet és repül